See in Reader
5.2 KiB
3. Az özönvíz
Egy hosszú idő elteltével sok ember élt a világon. Nagyon gonoszak és erőszakosak lettek az emberek. Isten úgy döntött, hogy az egész világot eltörli egy óriási özönvízzel, annyira nagy volt a gonoszság.
Nóé azonban kedves volt Isten előtt. Ő egy igaz ember volt, aki gonoszok között élt. Isten elmondta Nóénak a tervét, hogy özönvizet fog küldeni a földre. Azt mondta Nóénak, hogy építsen egy óriási bárkát.
Isten azt mondta Nóénak, hogy ez a bárka körülbelül 140 méter hosszú, 23 méter széles és 13,5 méter magas legyen. Nóé fából, három emeletesre kellett építse a bárkát sok szobával, tetővel és egy ablakkal. A bárka biztonságban tarthatta Nóét, a családját és mindenféle szárazföldi állatot az özönvíz alatt.
Nóé engedelmeskedett Istennek. Három fiával együtt megépítették a bárkát pontosan úgy, ahogyan Isten mondta nekik. Több évbe telt a bárka építése, mivel olyan nagy volt. Nóé figyelmeztette az embereket, hogy jönni fog az özönvíz, azt mondta nekik, hogy forduljanak vissza Istenhez, de az emberek nem hittek neki.
Isten azt is parancsolta Nóénak és családjának, hogy gyűjtsenek össze elég ételt maguknak és az állatoknak. Amikor mindennel elkészültek, Isten azt mondta Nóénak, hogy eljött az ideje, hogy ő, a felesége, a három fia és feleségeik, vagyis összesen nyolc ember bemenjenek a bárkába.
Isten minden állatfajtából és madárfajtából odaküldött egy hímet és egy nőstényt Nóéhoz, hogy bemehessenek a bárkába és biztonságban legyenek az özönvíz alatt. Isten minden olyan állatfajtából, amelyiket áldozatra lehetett használni hét hímet és hét nőstényt küldött. Amikor mind bent voltak a bárkában Isten maga csukta be az ajtót.
Ekkor elkezdett esni, zuhogott és zuhogott az eső. Negyven nap és negyven éjjel esett megállás nélkül! A föld vizei is kiáradtak. Az egész világon minden víz alá került, még a legmagasabb hegyek is.
Minden szárazföldön élő lény meghalt, csakis a bárkában levő emberek és állatok maradtak életben. A bárka a víz tetején úszott így minden élőlény, ami benne volt, biztonságban volt és nem fulladt meg.
Miután az eső elállt a bárka még öt hónapig úszott a vízen, ez idő alatt a vizek apadni kezdtek. Egy nap aztán a bárka megakadt egy hegynek a tetején, bár az egész világ még mindig víz alatt volt. Utána még három hónap telt el mire a hegyek csúcsa láthatóvá vált.
Ezután Nóé várt még negyven napot és kieresztett egy madarat, egy hollót, hogy lássa, hogy a vizek felszáradtak-e? A holló újra meg újra elrepült keresve a szárazföldet, de nem talált.
Később Nóé egy másik madarat, egy galambot is kieresztett. Ez se talált szárazföldet, így visszatért Nóéhoz. Egy héttel később ismét kiengedte a galambot, ekkor a galamb egy olajfaággal tért vissza a csőrében. A víz apadt és a növények újból éltek!
Várt Nóé még egy hetet, majd harmadjára is kiengedte a galambot. Ekkor már a galamb talált magának pihenőhelyet és nem tért vissza, mivel a víz leapadt!
Két hónappal később Isten azt mondta Nóénak: "Most már kijöhetsz a bárkából családoddal és az állatokkal együtt. Szaporodjatok, legyenek gyermekeitek és unokáitok és töltsétek be a földet!" Ekkor Nóé és a családja kijöttek a bárkából.
Miután Nóé kijött a bárkából épített egy oltárt és áldozatot mutatott be minden olyan állatból, amelyből az emberek áldozatot mutathattak Istennek. Tetszett Istennek az áldozat és megáldotta Nóét és a családját.
Azt mondta Isten: "Megígérem, hogy nem átkozom meg többé a földet az ember gonosz tettei miatt, és nem fogom többé elpusztítani a földet özönvízzel, bár bűnös az ember gyermekkorától fogva."
Ekkor Isten megalkotta az első szivárványt az Ő ígéretének jeléül. Minden egyes alkalommal, amikor a szivárvány megjelenik az égen Isten is és az emberek is megemlékeznek erről az ígéretről.
Egy bibliai történet az 1 Mózes 6-8-ból