2342 lines
146 KiB
Plaintext
2342 lines
146 KiB
Plaintext
\id LUK THE UNBOUND BIBLE (www.unboundbible.org)
|
|
\ide UTF-8
|
|
\h Luke
|
|
\toc1 The Gospel According to Luke
|
|
\toc2 Luke
|
|
\toc3 Luk
|
|
\mt The Gospel According to Luke
|
|
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 1
|
|
\p
|
|
\v 1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
|
|
\v 2 A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
|
|
\v 3 Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
|
|
\v 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
|
|
\v 6 És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
|
|
\v 7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten [immár] idős emberek valának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 8 Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
|
|
\v 9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
|
|
\v 10 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
|
|
\v 12 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
|
|
\v 13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
|
|
\v 15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
|
|
\v 17 És ez [Ő] előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 18 És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idős.
|
|
\v 19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
|
|
\v 20 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
|
|
\v 22 És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő [csak] integetett nékik, és néma maradt.
|
|
\v 23 És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
|
|
\v 25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
|
|
\v 27 Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
|
|
\v 28 És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
|
|
\v 29 Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
|
|
\v 31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
|
|
\v 32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
|
|
\v 33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
|
|
\v 35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
|
|
\v 37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
|
|
\v 38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
|
|
\v 40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
|
|
\v 41 És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 42 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
|
|
\v 43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
|
|
\v 44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
|
|
\v 45 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
|
|
\v 47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 48 Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
|
|
\v 49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 50 És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre [vagyon] azokon, a kik őt félik.
|
|
\v 51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
|
|
\v 53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 54 Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
|
|
\v 55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
|
|
\p
|
|
\v 57 Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
|
|
\v 58 És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 59 És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
|
|
\v 60 És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
|
|
\v 61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 62 És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
|
|
\v 63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 64 És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
|
|
\v 65 És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
|
|
\v 66 És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 67 És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
|
|
\v 68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
|
|
\v 70 A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
|
|
\v 71 Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
|
|
\v 73 Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
|
|
\v 74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.
|
|
\v 75 Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;
|
|
\v 77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
|
|
\v 79 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 80 A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 2
|
|
\p
|
|
\v 1 És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
|
|
\v 2 Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
|
|
\v 3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
|
|
\v 5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
|
|
\v 7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
|
|
\v 9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
|
|
\v 11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
|
|
\v 12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
|
|
\v 14 Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 15 És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
|
|
\v 16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
|
|
\v 18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
|
|
\v 19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
|
|
\v 20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 22 Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
|
|
\v 23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
|
|
\v 24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
|
|
\v 26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
|
|
\v 28 Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
|
|
\v 29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
|
|
\v 31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
|
|
\v 32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 33 József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
|
|
\v 34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;
|
|
\v 35 Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
|
|
\v 37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
|
|
\v 38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
|
|
\p
|
|
\v 40 A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
|
|
\v 42 És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
|
|
\v 43 És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
|
|
\v 44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 45 És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
|
|
\v 46 És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
|
|
\v 47 És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 48 És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
|
|
\v 49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
|
|
\v 50 De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
|
|
\p
|
|
\v 52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 3
|
|
\p
|
|
\v 1 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás,
|
|
\v 2 Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatjára;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki [ezt] mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;
|
|
\v 6 És meglátja minden test az Istennek szabadítását.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 7 Monda azért a sokaságnak, a mely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?
|
|
\v 11 Ő pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 És eljövének a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?
|
|
\v 13 Ő pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi előtökbe rendeltetett.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 15 Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus;
|
|
\v 16 Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljő, a ki nálamnál erősebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 18 És még sok egyebekre is intvén [őket], hirdeté az evangyéliomot a népnek.
|
|
\v 19 Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, a miket Heródes cselekedett,
|
|
\v 20 [Ez] még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöczbe vetteté.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 21 Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,
|
|
\v 22 És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 23 Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor [tanítani] kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, [ez pedig] a Hélié,
|
|
\v 24 [Ez] Mattáté, [ez] Lévié, [ez] Melkié, [ez ]Jannáé, [ez] Józsefé,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 [Ez] Matthatiásé[, ez] Ámosé, [ez] Naumé, [ez] Eslié, [ez] Naggaié,
|
|
\v 26 [Ez] Maáté, [ez] Matthatiásé, [ez] Sémeié, [ez ]Józsefé, [ez] Júdáé,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 [Ez] Joannáé, [ez] Rhésáé, [ez] Zorobábelé, [ez ]Saláthielé, [ez] Nérié,
|
|
\v 28 Ez Melkié, [ez] Addié[, ez] Hosámé[, ez] Elmodámé[, ez] Éré,
|
|
\v 29 [Ez] Jóséé, [ez] Eliézeré, [ez] Jórimé, [ez] Mattáté, [ez] Lévié,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 [Ez] Simeoné, [ez] Júdáé, [ez] Józsefé, [ez] Jónáné, [ez] Eliákimé,
|
|
\v 31 [Ez] Méleáé, [ez] Maináné, [ez] Mattátáé, [ez] Nátáné, [ez] Dávidé,
|
|
\v 32 [Ez] Jesséé, [ez] Obedé, [ez] Boázé, [ez] Sálmoné, [ez] Naássoné,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 [Ez] Aminádábé, [ez] Arámé, [ez] Esroné, [ez] Fáresé, [ez] Júdáé.
|
|
\v 34 [Ez] Jákóbé, [ez] Izsáké, [ez] Ábrahámé, [ez] Táréé, [ez] Nákhoré,
|
|
\v 35 [Ez] Sárukhé, [ez] Ragávé, [ez] Fáleké, [ez] Eberé, [ez] Saláé,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 36 [Ez] Kajnáné, [ez] Arfaksádé, [ez] Semé, [ez] Noéé, [ez] Lámekhé,
|
|
\v 37 [Ez] Mathuséláé, [ez] Énókhé, [ez] Járedé, [ez] Mahalaléelé, [ez] Kajnáné,
|
|
\v 38 [Ez] Énósé, [ez] Sethé, [ez] Ádámé, [ez pedig] az Istené.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 4
|
|
\p
|
|
\v 1 Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába
|
|
\v 2 Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
|
|
\v 4 Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
|
|
\v 6 És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
|
|
\v 7 Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
|
|
\v 10 Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
|
|
\v 11 És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 12 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
|
|
\p
|
|
\v 13 És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 14 Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.
|
|
\v 15 És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 16 És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
|
|
\v 17 És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
|
|
\v 19 Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 20 És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.
|
|
\v 21 Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.
|
|
\v 22 És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.
|
|
\v 24 Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
|
|
\v 26 Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
|
|
\v 27 És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
|
|
\v 29 És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
|
|
\v 30 Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 31 És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
|
|
\v 32 És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
|
|
\v 34 Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 35 És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.
|
|
\v 36 És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
|
|
\v 37 És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 38 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
|
|
\v 39 És [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 40 A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
|
|
\v 41 Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 42 A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.
|
|
\v 43 Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.
|
|
\p
|
|
\v 44 És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 5
|
|
\p
|
|
\v 1 És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala;
|
|
\v 2 És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.
|
|
\v 3 És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
|
|
\v 5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.
|
|
\v 6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
|
|
\v 7 Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Látván pedig [ezt] Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert [én] bűnös ember vagyok, Uram!
|
|
\v 9 Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak;
|
|
\v 10 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.
|
|
\v 11 És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 12 És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé [vala ott] egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arczra borulva kéré őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!
|
|
\v 13 [Jézus] pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, [úgymond,] mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul ő nékik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 A hír azonban annál inkább terjedt ő felőle; és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből.
|
|
\v 16 De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 17 És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni.
|
|
\v 19 De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.
|
|
\v 21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki [ily] káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?
|
|
\v 23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
|
|
\v 24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 És [az] rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent.
|
|
\v 26 És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!
|
|
\v 28 És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 29 És Lévi nagy lakomát készíte néki az ő házánál; és vala [ott] nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, a kik ő velök letelepedtek volt.
|
|
\v 30 És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel?
|
|
\v 31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
|
|
\v 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 33 Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bőjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?
|
|
\v 34 Ő pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bőjtöljenek, a míg a vőlegény velök van?
|
|
\v 35 De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlök, akkor majd bőjtölnek azokban a napokban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 36 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a [bor] kiömöl, és a tömlők [is] elvesznek.
|
|
\v 38 Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.
|
|
\v 39 És senki, a ki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 6
|
|
\p
|
|
\v 1 Lőn pedig a [húsvét] szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
|
|
\v 2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és a kik vele voltak?
|
|
\v 4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket [pedig] nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
|
|
\v 5 És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 6 Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.
|
|
\v 7 Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének ő utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
|
|
\v 8 Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?
|
|
\v 10 És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik.
|
|
\v 11 Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 12 És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
|
|
\v 13 És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, a kiket apostoloknak is neveze:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
|
|
\v 15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,
|
|
\v 16 Júdást, a Jakab [fiát] és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lőn;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 És alámenvén ő velök, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből.
|
|
\v 18 És a kik tisztátalan lelkektől gyötrettek, meggyógyulának.
|
|
\v 19 És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni: mert erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 20 Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok [vagytok] ti szegények: mert tiétek az Isten országa.
|
|
\v 21 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
|
|
\v 23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.
|
|
\v 25 Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 27 De néktek mondom, kik [engem] hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,
|
|
\v 28 Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 A ki [egyik] arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.
|
|
\v 30 Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.
|
|
\v 32 Mert ha [csak] azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik.
|
|
\v 33 És ha [csak] azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
|
|
\v 34 És ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, a kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
|
|
\v 36 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 38 Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 39 Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?
|
|
\v 40 Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 41 Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
|
|
\v 42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 43 Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.
|
|
\v 44 Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 45 A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 46 Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?
|
|
\v 47 Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
|
|
\v 48 Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 49 A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki [csak] a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 7
|
|
\p
|
|
\v 1 Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 2 Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
|
|
\v 3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.
|
|
\v 4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;
|
|
\v 5 Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] ő építtette nékünk.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj;
|
|
\v 7 A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
|
|
\v 8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és [ha] szolgámnak [szólok:] Tedd ezt, azt teszi.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
|
|
\v 10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 11 És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság.
|
|
\v 12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.
|
|
\v 13 És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
|
|
\v 14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
|
|
\v 15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.
|
|
\v 17 És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván,
|
|
\v 19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő [vala,] vagy mást várjunk?
|
|
\v 20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő [vala,] vagy mást várjunk?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.
|
|
\v 22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.
|
|
\v 23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?
|
|
\v 25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
|
|
\v 26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat.
|
|
\v 28 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
|
|
\v 30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
|
|
\v 32 Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
|
|
\v 34 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
|
|
\v 35 És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 36 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
|
|
\v 37 És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.
|
|
\v 38 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené [drága] kenettel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös.
|
|
\v 40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 41 Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
|
|
\v 42 És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?
|
|
\v 43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [Jézus] monda néki: Igazán ítéltél.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
|
|
\v 45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.
|
|
\v 47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.
|
|
\v 49 És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
|
|
\v 50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 8
|
|
\p
|
|
\v 1 És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő,
|
|
\v 2 És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki,
|
|
\v 3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 4 Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által:
|
|
\v 5 Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.
|
|
\v 6 És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.
|
|
\v 8 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 9 És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?
|
|
\v 10 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.
|
|
\v 12 Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.
|
|
\v 13 És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
|
|
\v 15 A melyik pedig a jó földbe [esett,] ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 16 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.
|
|
\v 17 Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett [dolog,] mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.
|
|
\v 18 Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 19 Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.
|
|
\v 20 És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.
|
|
\v 21 Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 22 Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó [part]jára. És elindulának.
|
|
\v 23 De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség.
|
|
\v 25 És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 26 És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van.
|
|
\v 27 És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 És mikor meglátta Jézust, felkiálta és [lábai] elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.
|
|
\v 29 Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.
|
|
\v 31 És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 32 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.
|
|
\v 33 És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban.
|
|
\v 35 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 36 Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős.
|
|
\v 37 És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 38 Kéré pedig őt az az ember, a kiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván:
|
|
\v 39 Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 40 És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt.
|
|
\v 41 És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába;
|
|
\v 42 Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 43 És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,
|
|
\v 44 Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 45 És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és [azt] mondod: Ki az, a ki engem illete?
|
|
\v 46 Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 47 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult.
|
|
\v 48 És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 49 Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének [házától,] mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!
|
|
\v 50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
|
|
\v 52 Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.
|
|
\v 53 És kineveték őt, tudván, hogy meghalt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 54 Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a [leányzó] kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!
|
|
\v 55 És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és [ő] parancsolá, hogy adjanak néki enni.
|
|
\v 56 És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 9
|
|
\p
|
|
\v 1 Minekutána pedig összehívta [Jézus ]az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.
|
|
\v 2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.
|
|
\v 4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök.
|
|
\v 6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;
|
|
\v 8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
|
|
\v 9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.
|
|
\v 11 A sokaság pedig [ezt] megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
|
|
\v 13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
|
|
\v 14 Mert valának [ott] mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.
|
|
\v 16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
|
|
\v 17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 18 És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?
|
|
\v 19 Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.
|
|
\v 21 Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;
|
|
\v 22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.
|
|
\v 24 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.
|
|
\v 25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri [is], ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
|
|
\v 27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 28 És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
|
|
\v 29 És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér [és] fénylő lőn.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
|
|
\v 31 Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
|
|
\v 33 És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
|
|
\v 35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
|
|
\v 36 És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.
|
|
\v 38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:
|
|
\v 39 És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.
|
|
\v 40 És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és [meddig] tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!
|
|
\v 42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:
|
|
\v 44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.
|
|
\v 45 De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.
|
|
\v 47 Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
|
|
\v 48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy [téged] nem követ mi velünk.
|
|
\v 50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 51 Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,
|
|
\v 52 És követeket külde az ő orczája előtt; és [azok] elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki [szállást] készítsenek.
|
|
\v 53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?
|
|
\v 55 De [Jézus] megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek:
|
|
\v 56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!
|
|
\v 58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
|
|
\v 60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
|
|
\v 62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 10
|
|
\p
|
|
\v 1 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala.
|
|
\v 2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
|
|
\v 4 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!
|
|
\v 6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.
|
|
\v 7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők [adnak]: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak:
|
|
\v 9 És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:
|
|
\v 11 Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.
|
|
\v 12 Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.
|
|
\v 14 Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.
|
|
\v 15 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 17 Visszatére pedig a hetven [tanítvány] örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!
|
|
\v 18 Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.
|
|
\v 19 Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
|
|
\v 20 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 21 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.
|
|
\v 24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 25 És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?
|
|
\v 26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?
|
|
\v 27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.
|
|
\v 28 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?
|
|
\v 30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
|
|
\v 32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
|
|
\v 34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
|
|
\v 35 Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók [kezébe] esett?
|
|
\v 37 Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te [is] a képen cselekedjél.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
|
|
\v 39 És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
|
|
\v 41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
|
|
\v 42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 11
|
|
\p
|
|
\v 1 És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, [ezt] mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.
|
|
\v 4 És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 5 És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,
|
|
\v 6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;
|
|
\v 7 Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?
|
|
\v 8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
|
|
\v 10 Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, [és] ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki?
|
|
\v 12 Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki?
|
|
\v 13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 14 És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság.
|
|
\v 15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle.
|
|
\v 17 Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha [meghasonlik,] leomlik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket.
|
|
\v 19 És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok.
|
|
\v 20 Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, a mije van, békességben van;
|
|
\v 22 De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja.
|
|
\v 23 A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, [ezt] mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem.
|
|
\v 25 És [oda] menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.
|
|
\v 26 Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.
|
|
\v 28 Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 29 Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele;
|
|
\v 30 Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja őket: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 32 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 33 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.
|
|
\v 34 A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig [a] [te szemed] gonosz, a te tested is sötét.
|
|
\v 35 Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.
|
|
\v 36 Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni.
|
|
\v 38 A farizeus pedig mikor [ezt] látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal.
|
|
\v 40 Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belől van?
|
|
\v 41 Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 42 De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 43 Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.
|
|
\v 44 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.
|
|
\v 46 Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 47 Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket.
|
|
\v 48 Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 49 Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül [némelyeket] megölnek, és [némelyeket] elüldöznek;
|
|
\v 50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontatott,
|
|
\v 51 Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 52 Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és őt sok dolog felől kikérdezgetni,
|
|
\v 54 Ólálkodván ő utána, és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 12
|
|
\p
|
|
\v 1 Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.
|
|
\v 3 Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.
|
|
\v 5 De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve.
|
|
\v 7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt;
|
|
\v 9 A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
|
|
\v 10 És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;
|
|
\v 12 Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 13 Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.
|
|
\v 14 Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?
|
|
\v 15 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
|
|
\v 17 Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
|
|
\v 18 És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
|
|
\v 19 És [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?
|
|
\v 21 Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 22 Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.
|
|
\v 23 Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
|
|
\v 25 Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
|
|
\v 26 Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
|
|
\v 28 Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.
|
|
\v 30 Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.
|
|
\v 32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.
|
|
\v 34 Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 35 Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;
|
|
\v 36 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik.
|
|
\v 38 És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja [őket], boldogok azok a szolgák!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön.
|
|
\v 40 Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 41 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?
|
|
\v 42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?
|
|
\v 43 Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!
|
|
\v 44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 45 Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:
|
|
\v 46 Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 47 És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
|
|
\v 48 A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 49 Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha [az] immár meggerjedett?
|
|
\v 50 De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen [az] elvégeztetik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 51 Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.
|
|
\v 52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen.
|
|
\v 53 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 54 Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal [ezt] mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz.
|
|
\v 55 És mikor [halljátok] fúni a déli szelet, [ezt] mondjátok: Hőség lesz; és [úgy] lesz.
|
|
\v 56 Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 57 És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?
|
|
\v 58 Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.
|
|
\v 59 Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 13
|
|
\p
|
|
\v 1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
|
|
\v 2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
|
|
\v 3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden [más] Jeruzsálemben lakó embernél?
|
|
\v 5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
|
|
\v 7 És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
|
|
\v 9 És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 10 Tanít vala pedig szombat[nap]on egy zsinagógában.
|
|
\v 11 És ímé vala [ott] egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!
|
|
\v 13 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.
|
|
\v 14 Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombat[nap]on gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap]on nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
|
|
\v 16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 18 Monda pedig [Jézus:] Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
|
|
\v 19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
|
|
\v 21 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
|
|
\v 23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:
|
|
\v 24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
|
|
\v 26 Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
|
|
\v 27 De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
|
|
\v 29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.
|
|
\v 30 És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 31 Ugyanazon napon jövének [ő] hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
|
|
\v 32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
|
|
\v 33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!
|
|
\v 35 Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő [az] [idő,] mikor [ezt] mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 14
|
|
\p
|
|
\v 1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
|
|
\v 2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
|
|
\v 3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombat[nap]on gyógyítani?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
|
|
\v 5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
|
|
\v 6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
|
|
\v 8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
|
|
\v 9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
|
|
\v 11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
|
|
\v 14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik [ő vele] együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
|
|
\v 16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
|
|
\v 17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
|
|
\v 19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
|
|
\v 20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
|
|
\v 22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni [mindenkit], hogy megteljék az én házam.
|
|
\v 24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
|
|
\v 26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
|
|
\v 27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
|
|
\v 29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
|
|
\v 30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
|
|
\v 32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
|
|
\v 33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
|
|
\v 35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 15
|
|
\p
|
|
\v 1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
|
|
\v 2 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
|
|
\v 4 Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
|
|
\v 5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
|
|
\v 7 Mondom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz [ember]en, a kinek nincs szüksége megtérésre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
|
|
\v 9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
|
|
\v 10 Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös [ember] megtérésén.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
|
|
\v 12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
|
|
\v 14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
|
|
\v 16 És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
|
|
\v 18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
|
|
\v 19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
|
|
\v 21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
|
|
\v 23 És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
|
|
\v 24 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor [haza]jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
|
|
\v 26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
|
|
\v 27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
|
|
\v 29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
|
|
\v 30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
|
|
\v 32 Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 16
|
|
\p
|
|
\v 1 Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.
|
|
\v 2 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!
|
|
\v 4 Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
|
|
\v 6 Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent.
|
|
\v 7 Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.
|
|
\v 9 Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
|
|
\v 11 Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi [kincset]?
|
|
\v 12 És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 14 Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt.
|
|
\v 15 És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 A törvény és a próféták [Keresztelő] Jánosig [valának:] az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba.
|
|
\v 17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 18 Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 19 Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:
|
|
\v 20 És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
|
|
\v 21 És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.
|
|
\v 23 És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
|
|
\v 26 És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához;
|
|
\v 28 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.
|
|
\v 30 Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!
|
|
\v 31 Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 17
|
|
\p
|
|
\v 1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
|
|
\v 2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
|
|
\v 4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
|
|
\v 6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
|
|
\v 8 Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
|
|
\v 10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 11 És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
|
|
\v 12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
|
|
\v 13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
|
|
\v 15 Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
|
|
\v 16 És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
|
|
\v 18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
|
|
\v 19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
|
|
\v 21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
|
|
\v 23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
|
|
\v 24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
|
|
\v 26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
|
|
\v 27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
|
|
\v 29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
|
|
\v 31 Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 32 Emlékezzetek Lót feleségére!
|
|
\v 33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
|
|
\v 35 Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
|
|
\v 36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
|
|
\v 37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 18
|
|
\p
|
|
\v 1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
|
|
\v 2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
|
|
\v 4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
|
|
\v 5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
|
|
\v 7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
|
|
\v 8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
|
|
\v 10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
|
|
\v 12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
|
|
\v 14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
|
|
\v 16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
|
|
\v 17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
|
|
\v 19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
|
|
\v 20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
|
|
\v 21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
|
|
\v 23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
|
|
\v 25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
|
|
\v 27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
|
|
\v 29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
|
|
\v 30 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
|
|
\v 32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
|
|
\v 33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
|
|
\v 36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
|
|
\v 37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
|
|
\v 39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
|
|
\v 41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
|
|
\v 43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 19
|
|
\p
|
|
\v 1 És bemenvén, általméne Jerikhón.
|
|
\v 2 És ímé [vala ott] egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
|
|
\v 4 És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
|
|
\v 6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
|
|
\v 7 És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
|
|
\v 9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
|
|
\v 10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
|
|
\v 12 Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
|
|
\v 14 Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mi rajtunk.
|
|
\v 15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
|
|
\v 17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
|
|
\v 19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam;
|
|
\v 21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem;
|
|
\v 23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
|
|
\v 25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 [És] [ő monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tőle.
|
|
\v 27 Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én ő rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 29 És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,
|
|
\v 30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
|
|
\v 31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
|
|
\v 33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
|
|
\v 34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
|
|
\v 35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
|
|
\v 36 És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
|
|
\v 38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!
|
|
\v 40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
|
|
\v 42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.
|
|
\v 44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
|
|
\v 46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni:
|
|
\v 48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép ő rajta függ vala, [reá] hallgatván.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 20
|
|
\p
|
|
\v 1 És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
|
|
\v 2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:
|
|
\v 4 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennyből; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
|
|
\v 6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét [vala.]
|
|
\v 8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.
|
|
\v 10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
|
|
\v 12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
|
|
\v 14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?
|
|
\v 16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
|
|
\v 18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 19 És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.
|
|
\v 20 Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
|
|
\v 22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
|
|
\v 24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
|
|
\v 26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,
|
|
\v 28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;
|
|
\v 30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;
|
|
\v 31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.
|
|
\v 32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.
|
|
\v 33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:
|
|
\v 35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:
|
|
\v 36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
|
|
\v 38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene:] mert mindenek élnek ő néki.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!
|
|
\v 40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
|
|
\v 42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,
|
|
\v 43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
|
|
\v 44 Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 45 És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:
|
|
\v 46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;
|
|
\v 47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 21
|
|
\p
|
|
\v 1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az ő ajándékaikat a perselybe.
|
|
\v 2 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.
|
|
\v 3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:
|
|
\v 4 Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, a mije volt, oda veté.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 5 És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:
|
|
\v 6 Ezekből, a miket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?
|
|
\v 8 Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok.
|
|
\v 9 És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem [jő] mindjárt a vég.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 10 Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;
|
|
\v 11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.
|
|
\v 13 De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre:
|
|
\v 15 Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Elárulnak pedig titeket szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.
|
|
\v 17 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
|
|
\v 18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.
|
|
\v 19 A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása.
|
|
\v 21 Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba.
|
|
\v 22 Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.
|
|
\v 24 És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,
|
|
\v 26 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel.
|
|
\v 28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:
|
|
\v 30 Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.
|
|
\v 31 Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.
|
|
\v 33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap:
|
|
\v 35 Mert mintegy tőr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 36 Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.
|
|
\v 38 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 22
|
|
\p
|
|
\v 1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.
|
|
\v 2 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;
|
|
\v 4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;
|
|
\v 6 Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;
|
|
\v 8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.
|
|
\v 9 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.
|
|
\v 11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
|
|
\v 13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 14 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.
|
|
\v 15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:
|
|
\v 16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:
|
|
\v 18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
|
|
\v 20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.
|
|
\v 22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!
|
|
\v 23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.
|
|
\v 25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.
|
|
\v 27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;
|
|
\v 29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,
|
|
\v 30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;
|
|
\v 32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!
|
|
\v 34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
|
|
\v 36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.
|
|
\v 38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 39 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
|
|
\v 40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 41 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,
|
|
\v 42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
|
|
\v 44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
|
|
\v 46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 47 És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.
|
|
\v 48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 49 Látván pedig azok, a kik ő körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
|
|
\v 50 És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.
|
|
\v 51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?
|
|
\v 53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 54 Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.
|
|
\v 55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 56 És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!
|
|
\v 57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
|
|
\v 58 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 59 És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.
|
|
\v 60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
|
|
\v 62 És kimenvén Péter, keservesen síra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.
|
|
\v 64 És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?
|
|
\v 65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 66 És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
|
|
\v 67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:
|
|
\v 68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.
|
|
\v 70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
|
|
\v 71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 23
|
|
\p
|
|
\v 1 És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz.
|
|
\v 2 És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!
|
|
\v 4 Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
|
|
\v 5 De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
|
|
\v 7 És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 8 Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
|
|
\v 9 Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
|
|
\v 10 [Ott] állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
|
|
\v 12 És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 13 Pilátus pedig a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
|
|
\v 14 Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
|
|
\v 16 Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
|
|
\v 17 Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy [foglyot.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
|
|
\v 19 Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
|
|
\v 21 De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
|
|
\v 22 Ő pedig harmadszor [is] monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
|
|
\v 24 És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
|
|
\v 25 És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 26 Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 27 Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
|
|
\v 28 Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
|
|
\v 30 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
|
|
\v 31 Mert ha a zöldelő fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?]
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 32 Vivének pedig két másikat is, [két ]gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 33 Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
|
|
\v 34 Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 35 És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 36 Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
|
|
\v 37 És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
|
|
\v 38 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 39 A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
|
|
\v 40 Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
|
|
\v 41 És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
|
|
\v 43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
|
|
\v 45 És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
|
|
\v 47 Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 48 És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
|
|
\v 49 Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 50 És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
|
|
\v 51 Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 52 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
|
|
\v 53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 54 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
|
|
\v 55 Az [őt] követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
|
|
\v 56 Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. [ (Luke 23:57) És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. ]
|
|
\p
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 24
|
|
\v 1 A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.
|
|
\v 2 És a követ a sírról elhengerítve találák.
|
|
\v 3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
|
|
\v 5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
|
|
\v 7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Megemlékezének azért az ő szavairól.
|
|
\v 9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
|
|
\v 10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.
|
|
\v 12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
|
|
\v 14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
|
|
\v 16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
|
|
\v 18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
|
|
\v 20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
|
|
\v 23 És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
|
|
\v 24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
|
|
\v 26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
|
|
\v 27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
|
|
\v 29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
|
|
\v 31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
|
|
\v 32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
|
|
\v 34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
|
|
\v 35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
|
|
\v 37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
|
|
\v 39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
|
|
\v 40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
|
|
\v 42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
|
|
\v 43 Melyeket elvőn, és előttök evék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.
|
|
\v 46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
|
|
\v 47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
|
|
\v 49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\p
|
|
\v 50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.
|
|
\v 51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
|
|
\v 53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
|