4929 lines
239 KiB
Plaintext
4929 lines
239 KiB
Plaintext
\id PSA THE UNBOUND BIBLE (www.unboundbible.org)
|
|
\ide UTF-8
|
|
\h Psalms
|
|
\toc1 The Book of Psalms
|
|
\toc2 Psalms
|
|
\toc3 Psa
|
|
\mt The Book of Psalms
|
|
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 1
|
|
\p
|
|
\v 1 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;
|
|
\v 2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.
|
|
\v 5 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 2
|
|
\p
|
|
\v 1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
|
|
\v 2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
|
|
\v 3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
|
|
\v 5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
|
|
\v 7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
|
|
\v 9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
|
|
\v 11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 3
|
|
\v 1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.
|
|
\v 2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
|
|
\v 4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.
|
|
\v 6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
|
|
\v 8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 4
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
|
|
\v 3 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
|
|
\v 5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
|
|
\v 7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
|
|
\v 8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az ő búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 5
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!
|
|
\v 3 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.
|
|
\v 5 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.
|
|
\v 6 Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.
|
|
\v 8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat!
|
|
\v 10 Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.
|
|
\v 12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 6
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
|
|
\v 4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
|
|
\v 5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged?
|
|
\v 7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
|
|
\v 9 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
|
|
\v 10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 7
|
|
\v 1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.
|
|
\v 2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.
|
|
\v 4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsőségemet. Szela.
|
|
\v 7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.
|
|
\v 9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.
|
|
\v 11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívűeket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.
|
|
\v 13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.
|
|
\v 15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.
|
|
\v 16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága. [ (Psalms 7:18) Dicsérem az Urat az ő igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 8
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsőségedet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
|
|
\v 4 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
|
|
\v 5 Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!
|
|
\v 7 Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;
|
|
\v 8 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ (Psalms 8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 9
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
|
|
\v 4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő- székben ültél, mint igaz bíró.
|
|
\v 6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
|
|
\v 8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
|
|
\v 10 És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.
|
|
\v 12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
|
|
\v 14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
|
|
\v 16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
|
|
\v 18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
|
|
\v 20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 10
|
|
\p
|
|
\v 1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?
|
|
\v 2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.
|
|
\v 3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.
|
|
\v 5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.
|
|
\v 7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.
|
|
\v 9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.
|
|
\v 10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!
|
|
\v 12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]
|
|
\v 14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.
|
|
\v 16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,
|
|
\v 18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 11
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!
|
|
\v 2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?
|
|
\v 4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.
|
|
\v 6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!
|
|
\v 7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 12
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.
|
|
\v 3 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak.
|
|
\v 4 Vágja ki az Úr mind a hizelkedő ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.
|
|
\v 7 Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.
|
|
\v 8 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 13
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tőlem?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?
|
|
\v 4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyőztem őt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.
|
|
\v 6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 14
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
|
|
\v 3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévők, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!
|
|
\v 6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az ő bizodalma.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 15
|
|
\v 1 Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 A megbélyegzett útálatos az ő szemeiben, de az Urat félőket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.
|
|
\v 5 Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 16
|
|
\v 1 Dávid miktámja.
|
|
\v 2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
|
|
\v 3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
|
|
\v 6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
|
|
\v 8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
|
|
\v 10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 17
|
|
\v 1 Dávid imádsága.
|
|
\v 2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
|
|
\v 5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
|
|
\v 7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
|
|
\v 9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
|
|
\v 10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
|
|
\v 12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
|
|
\v 14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 18
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!
|
|
\v 3 Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
|
|
\v 5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
|
|
\v 8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.
|
|
\v 10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
|
|
\v 12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.
|
|
\v 14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső [hullt] és eleven szén.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
|
|
\v 17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
|
|
\v 19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
|
|
\v 21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.
|
|
\v 23 Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
|
|
\v 24 És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.
|
|
\v 26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
|
|
\v 28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
|
|
\v 29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.
|
|
\v 31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.
|
|
\v 32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:
|
|
\v 34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 35 Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
|
|
\v 36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
|
|
\v 38 Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
|
|
\v 39 Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 40 Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.
|
|
\v 41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.
|
|
\v 42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 43 És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.
|
|
\v 44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
|
|
\v 45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.
|
|
\v 47 Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
|
|
\v 49 A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 19
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
|
|
\v 3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:
|
|
\v 5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
|
|
\v 6 Olyan ez, mint egy vőlegény, a ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Kijövetele az ég [egyik] szélétől s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtőzhetnék hevétől.
|
|
\v 8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyűt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.
|
|
\v 10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
|
|
\v 12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.
|
|
\v 14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektől. [ (Psalms 19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 20
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged.
|
|
\v 4 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.
|
|
\v 6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével.
|
|
\v 8 Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. [ (Psalms 20:10) Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 21
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.
|
|
\v 4 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.
|
|
\v 6 Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével.
|
|
\v 8 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet.
|
|
\v 10 Tüzes kemenczévé teszed őket megjelenésed idején; az Úr az ő haragjában elnyeli őket és tűz emészti meg őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az emberek fiai közül.
|
|
\v 12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Mert meghátráltatod őket, íved húrjait arczuknak feszíted. [ (Psalms 21:14) Emelkedjél fel Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 22
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
|
|
\v 4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
|
|
\v 5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
|
|
\v 7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
|
|
\v 8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
|
|
\v 10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, [és ]biztattál engem anyámnak emlőin.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
|
|
\v 12 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
|
|
\v 13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
|
|
\v 15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
|
|
\v 17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
|
|
\v 19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
|
|
\v 21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
|
|
\v 23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
|
|
\v 25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
|
|
\v 27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
|
|
\v 29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
|
|
\v 31 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 23
|
|
\v 1 Dávid zsoltára. nem szűkölködöm.
|
|
\v 2 Fűves legelőkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 24
|
|
\v 1 Dávid zsoltára. a föld kereksége s annak lakosai.
|
|
\v 2 Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?
|
|
\v 4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől.
|
|
\v 6 Ilyen az őt keresők nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya.
|
|
\v 8 Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya!
|
|
\v 10 Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 25
|
|
\v 1 Dávidé.
|
|
\v 2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
|
|
\v 3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
|
|
\v 5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
|
|
\v 7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
|
|
\v 9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
|
|
\v 11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
|
|
\v 13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
|
|
\v 15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
|
|
\v 16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
|
|
\v 18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
|
|
\v 19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
|
|
\v 21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 26
|
|
\v 1 Dávidé.
|
|
\v 2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.
|
|
\v 3 Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.
|
|
\v 5 Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!
|
|
\v 7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.
|
|
\v 8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,
|
|
\v 10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.
|
|
\v 12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 27
|
|
\v 1 Dávidé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el.
|
|
\v 3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [ő benne] bízom én.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
|
|
\v 6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
|
|
\v 8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
|
|
\v 10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt.
|
|
\v 12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!
|
|
\v 14 Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 28
|
|
\v 1 Dávidé. ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
|
|
\v 2 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.
|
|
\v 4 Fizess meg nékik az ő cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
|
|
\v 5 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja őket és föl nem építi őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.
|
|
\v 7 Az Úr az én erőm és paizsom, ő benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem őt.
|
|
\v 8 Az Úr az ő népének ereje, és az ő fölkentjének megtartó erőssége.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel őket mindörökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 29
|
|
\v 1 Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
|
|
\v 4 Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges.
|
|
\v 5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
|
|
\v 7 Az Úr szava tűzlángokat szór.
|
|
\v 8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső!
|
|
\v 10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 30
|
|
\v 1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
|
|
\v 2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
|
|
\v 3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
|
|
\v 5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
|
|
\v 7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
|
|
\v 8 Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
|
|
\v 10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
|
|
\v 12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 31
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.
|
|
\v 4 Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.
|
|
\v 6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.
|
|
\v 7 Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;
|
|
\v 9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sőt] tágas térre állatod lábaimat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.
|
|
\v 11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.
|
|
\v 13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
|
|
\v 15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.
|
|
\v 16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.
|
|
\v 18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.
|
|
\v 20 Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.
|
|
\v 22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.
|
|
\v 24 Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 32
|
|
\v 1 Dávid tanítása.
|
|
\v 2 Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
|
|
\v 4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.
|
|
\v 6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.
|
|
\v 8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.
|
|
\v 10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 33
|
|
\p
|
|
\v 1 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
|
|
\v 2 Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
|
|
\v 3 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.
|
|
\v 5 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.
|
|
\v 6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat.
|
|
\v 8 Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó.
|
|
\v 9 Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
|
|
\v 11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre.
|
|
\v 12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Az égből letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.
|
|
\v 14 Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.
|
|
\v 15 Ő alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hős sem menekül meg nagy erejével;
|
|
\v 17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,
|
|
\v 19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.
|
|
\v 21 Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 34
|
|
\v 1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!
|
|
\v 3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!
|
|
\v 5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.
|
|
\v 6 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.
|
|
\v 8 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.
|
|
\v 9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.
|
|
\v 11 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!
|
|
\v 13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?
|
|
\v 14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.
|
|
\v 16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;
|
|
\v 17 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.
|
|
\v 19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.
|
|
\v 20 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
|
|
\v 22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az ő szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki ő benne bízik. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 35
|
|
\v 1 Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.
|
|
\v 2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
|
|
\v 3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
|
|
\v 5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse [őket].
|
|
\v 6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
|
|
\v 8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
|
|
\v 10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
|
|
\v 12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
|
|
\v 14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
|
|
\v 16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
|
|
\v 18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
|
|
\v 20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
|
|
\v 22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
|
|
\v 23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
|
|
\v 25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
|
|
\v 26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
|
|
\v 28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 36
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
|
|
\v 2 A gonosznak hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs ő előtte isten-félelem;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bűnét elkövetheti, ha gyűlölködhetik.
|
|
\v 4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.
|
|
\v 6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hűséged a felhőkig!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
|
|
\v 8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
|
|
\v 9 Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid folyóvizéből.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
|
|
\v 11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerőidre, és igazságodat az igaz szívűekre.
|
|
\v 12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevők; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 37
|
|
\v 1 Dávidé.
|
|
\v 2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
|
|
\v 4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
|
|
\v 6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
|
|
\v 9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
|
|
\v 10 Egy kevés [idő] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
|
|
\v 12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
|
|
\v 13 Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élőket;
|
|
\v 15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
|
|
\v 17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
|
|
\v 19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
|
|
\v 21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
|
|
\v 23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
|
|
\v 24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
|
|
\v 26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
|
|
\v 27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
|
|
\v 29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
|
|
\v 30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
|
|
\v 32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
|
|
\v 33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
|
|
\v 36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
|
|
\v 38 De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
|
|
\v 40 Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 38
|
|
\v 1 Dávid zsoltára emlékeztetőül.
|
|
\v 2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
|
|
\v 4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
|
|
\v 6 Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
|
|
\v 8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
|
|
\v 10 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.
|
|
\v 12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
|
|
\v 14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
|
|
\v 16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
|
|
\v 18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
|
|
\v 20 De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
|
|
\v 22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 39
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
|
|
\v 3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:
|
|
\v 5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
|
|
\v 7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
|
|
\v 9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
|
|
\v 11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela.
|
|
\v 13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 40
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet.
|
|
\v 4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!
|
|
\v 6 Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
|
|
\v 8 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
|
|
\v 9 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!
|
|
\v 11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.
|
|
\v 13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!
|
|
\v 15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Pusztuljanak el az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
|
|
\v 17 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. [ (Psalms 40:18) Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 41
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.
|
|
\v 3 Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.
|
|
\v 5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
|
|
\v 6 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.
|
|
\v 8 Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:
|
|
\v 9 Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.
|
|
\v 11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!
|
|
\v 12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 42
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
|
|
\v 2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
|
|
\v 4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelőtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
|
|
\v 6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
|
|
\v 8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
|
|
\v 10 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? [ (Psalms 42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 43
|
|
\p
|
|
\v 1 Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.
|
|
\v 2 Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.
|
|
\v 4 Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 44
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.
|
|
\v 2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
|
|
\v 4 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
|
|
\v 6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
|
|
\v 8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
|
|
\v 10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
|
|
\v 11 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
|
|
\v 13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
|
|
\v 14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
|
|
\v 16 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
|
|
\v 17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
|
|
\v 19 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
|
|
\v 20 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
|
|
\v 21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
|
|
\v 22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
|
|
\v 24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
|
|
\v 26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 45
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről.
|
|
\v 2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
|
|
\v 4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
|
|
\v 6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
|
|
\v 7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
|
|
\v 9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.
|
|
\v 11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!
|
|
\v 13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
|
|
\v 15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek [vonulnak] utána, az ő társnői; néked hozzák őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
|
|
\v 17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. [ (Psalms 45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 46
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
|
|
\v 2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
|
|
\v 3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
|
|
\v 5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
|
|
\v 7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
|
|
\v 9 Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.
|
|
\v 11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. [ (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 47
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
|
|
\v 2 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
|
|
\v 4 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
|
|
\v 5 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.
|
|
\v 7 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
|
|
\v 9 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 48
|
|
\v 1 A Kóráh fiainak zsoltáréneke.
|
|
\v 2 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.
|
|
\v 3 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.
|
|
\v 5 Mert ímé, a királyok összegyűltek, de tovatüntek együttesen.
|
|
\v 6 Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Rémület fogta el ott őket, fájdalom, a milyen a szülőasszonyé;
|
|
\v 8 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela.
|
|
\v 10 A te kegyelmedről elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.
|
|
\v 13 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek: [ (Psalms 48:15) Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 49
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
|
|
\v 2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.
|
|
\v 4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.
|
|
\v 5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül,
|
|
\v 7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?
|
|
\v 8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;
|
|
\v 10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Gondolatjok [ez:] az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.
|
|
\v 13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela.
|
|
\v 15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor [az] megragad engem. Szela.
|
|
\v 17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána.
|
|
\v 19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:
|
|
\v 20 [Mégis] az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 50
|
|
\v 1 Asáf zsoltára.
|
|
\v 2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
|
|
\v 4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
|
|
\v 5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
|
|
\v 8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
|
|
\v 10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
|
|
\v 11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai [tudva vannak] nálam.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
|
|
\v 13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
|
|
\v 15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
|
|
\v 17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
|
|
\v 19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
|
|
\v 20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]
|
|
\v 22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 51
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
|
|
\v 2 Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
|
|
\v 4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem [forog.]
|
|
\v 6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
|
|
\v 8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
|
|
\v 9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
|
|
\v 11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
|
|
\v 13 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
|
|
\v 15 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
|
|
\v 16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
|
|
\v 18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
|
|
\v 19 Isten előtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! [ (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait. ] [ (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 52
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid tanítása;
|
|
\v 2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
|
|
\v 5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.
|
|
\v 7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élők földéről. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
|
|
\v 9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erősségévé, hanem az ő gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az ő gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid előtt. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 53
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.
|
|
\v 2 Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.
|
|
\v 3 Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
|
|
\v 5 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvőiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti őket. [ (Psalms 53:7) Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az ő népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 54
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
|
|
\v 2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
|
|
\v 3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
|
|
\v 5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
|
|
\v 7 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket. [ (Psalms 54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. ] [ (Psalms 54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 55
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.
|
|
\v 2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
|
|
\v 3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.
|
|
\v 5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
|
|
\v 7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.
|
|
\v 9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
|
|
\v 11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
|
|
\v 13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
|
|
\v 14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.
|
|
\v 17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
|
|
\v 18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
|
|
\v 21 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
|
|
\v 23 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 56
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
|
|
\v 2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]
|
|
\v 4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
|
|
\v 6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
|
|
\v 8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
|
|
\v 10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
|
|
\v 11 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
|
|
\v 13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 57
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
|
|
\v 3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
|
|
\v 5 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela.
|
|
\v 8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
|
|
\v 10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
|
|
\v 11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 58
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
|
|
\v 2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
|
|
\v 4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.
|
|
\v 5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.
|
|
\v 7 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
|
|
\v 8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
|
|
\v 10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.
|
|
\v 11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 59
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn [embereket ]külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt.
|
|
\v 2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
|
|
\v 4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel előmbe és lásd meg [ezeket!]
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.
|
|
\v 7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?
|
|
\v 9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
|
|
\v 11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
|
|
\v 13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.
|
|
\v 15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
|
|
\v 17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 60
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
|
|
\v 3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
|
|
\v 5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
|
|
\v 7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
|
|
\v 9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
|
|
\v 11 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
|
|
\v 12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 61
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek hangszerre: Dávidé.
|
|
\v 2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
|
|
\v 3 E föld széléről kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Mert te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen.
|
|
\v 5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem.
|
|
\v 7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre [nyujtsd.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt. [ (Psalms 61:9) Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 62
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.
|
|
\v 4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dűlő kerítés ellen?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék őt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.
|
|
\v 6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.
|
|
\v 8 Istennél van szabadulásom és dicsőségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Bízzatok ő benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.
|
|
\v 10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai; ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok;
|
|
\v 12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az ő cselekedete szerint! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 63
|
|
\v 1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
|
|
\v 2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
|
|
\v 4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
|
|
\v 6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
|
|
\v 8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
|
|
\v 10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 64
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
|
|
\v 4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
|
|
\v 6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
|
|
\v 8 De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
|
|
\v 9 És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 65
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke.
|
|
\v 2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.
|
|
\v 3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
|
|
\v 7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
|
|
\v 9 Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
|
|
\v 11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
|
|
\v 12 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 66
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; zsoltár, ének.
|
|
\v 2 Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.
|
|
\v 4 Az egész föld leborul előtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.
|
|
\v 6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk ő benne.
|
|
\v 7 A ki uralkodik az ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az ő dicséretének szavát.
|
|
\v 9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.
|
|
\v 11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.
|
|
\v 12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bőségre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,
|
|
\v 14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.
|
|
\v 15 Hízlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Jőjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel!
|
|
\v 17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.
|
|
\v 18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.
|
|
\v 20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tőlem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 67
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.
|
|
\v 2 Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orczáját rajtunk. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.
|
|
\v 4 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.
|
|
\v 6 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 A föld megadta az ő gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; [ (Psalms 67:8) Megáld minket az Isten, és féli őt a földnek minden határa! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 68
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke.
|
|
\v 2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
|
|
\v 3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
|
|
\v 5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
|
|
\v 6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
|
|
\v 8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
|
|
\v 10 Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
|
|
\v 12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
|
|
\v 13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
|
|
\v 15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.
|
|
\v 16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!
|
|
\v 18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az ő szent [hajléká]ban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!
|
|
\v 20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
|
|
\v 21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
|
|
\v 23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
|
|
\v 25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
|
|
\v 27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.
|
|
\v 29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
|
|
\v 31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 32 Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
|
|
\v 33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.
|
|
\v 35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 69
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
|
|
\v 2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
|
|
\v 4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
|
|
\v 6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
|
|
\v 8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.
|
|
\v 9 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
|
|
\v 11 Ha sírok és bőjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
|
|
\v 12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
|
|
\v 14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
|
|
\v 15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
|
|
\v 17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
|
|
\v 19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
|
|
\v 21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.
|
|
\v 23 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
|
|
\v 25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
|
|
\v 27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
|
|
\v 29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
|
|
\v 31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 32 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
|
|
\v 33 Látják [ezt] majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
|
|
\v 35 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!
|
|
\v 36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 70
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.
|
|
\v 2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!
|
|
\v 3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, a kik bajomat kivánják.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!
|
|
\v 5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! [ (Psalms 70:6) Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 71
|
|
\p
|
|
\v 1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
|
|
\v 2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
|
|
\v 3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából!
|
|
\v 5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
|
|
\v 7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel.
|
|
\v 9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
|
|
\v 11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!
|
|
\v 13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
|
|
\v 15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
|
|
\v 16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
|
|
\v 18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
|
|
\v 20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.
|
|
\v 22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
|
|
\v 24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 72
|
|
\v 1 Salamoné.
|
|
\v 2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
|
|
\v 3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót.
|
|
\v 5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
|
|
\v 7 Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.
|
|
\v 9 Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
|
|
\v 10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
|
|
\v 12 Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja;
|
|
\v 14 Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.
|
|
\v 16 Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
|
|
\v 19 Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!
|
|
\v 20 Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 73
|
|
\v 1 Aszáf zsoltára.
|
|
\v 2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
|
|
\v 3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.
|
|
\v 5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
|
|
\v 7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
|
|
\v 9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
|
|
\v 11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?
|
|
\v 12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
|
|
\v 14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
|
|
\v 15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
|
|
\v 17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
|
|
\v 19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
|
|
\v 20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
|
|
\v 22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
|
|
\v 24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
|
|
\v 26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.
|
|
\v 28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 74
|
|
\v 1 Aszáf tanítása.
|
|
\v 2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
|
|
\v 4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
|
|
\v 5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
|
|
\v 6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
|
|
\v 8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]
|
|
\v 10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
|
|
\v 11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledből: végezz!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
|
|
\v 13 Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
|
|
\v 15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
|
|
\v 17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
|
|
\v 19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
|
|
\v 21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
|
|
\v 23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 75
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.
|
|
\v 2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.
|
|
\v 3 Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela.
|
|
\v 5 A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!
|
|
\v 6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől [támad] a felmagasztalás;
|
|
\v 8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevője.
|
|
\v 10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 76
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének.
|
|
\v 2 Ismeretes az Isten Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
|
|
\v 3 Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.
|
|
\v 5 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Kifosztattak a bátor szívűek, álmukat aluszszák, és minden hős kezének ereje veszett.
|
|
\v 7 A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád előtt, mikor haragszol?
|
|
\v 9 Az egekből jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Mert az emberek haragja megdicsőít téged, miután felövezed végső haragodat.
|
|
\v 12 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik ő körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek. [ (Psalms 76:13) Mert a fejedelmek gőgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 77
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.
|
|
\v 3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.
|
|
\v 5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
|
|
\v 7 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
|
|
\v 9 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
|
|
\v 12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
|
|
\v 14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
|
|
\v 15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.
|
|
\v 17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
|
|
\v 19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
|
|
\v 20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 78
|
|
\v 1 Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
|
|
\v 2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
|
|
\v 4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
|
|
\v 6 Hogy megtudja [azokat] a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.
|
|
\v 8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
|
|
\v 10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében;
|
|
\v 11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
|
|
\v 13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
|
|
\v 14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.
|
|
\v 16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
|
|
\v 18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
|
|
\v 20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
|
|
\v 22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
|
|
\v 24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
|
|
\v 25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
|
|
\v 27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
|
|
\v 28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.
|
|
\v 30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
|
|
\v 32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
|
|
\v 34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok;
|
|
\v 36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
|
|
\v 37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, [és olyanok, mint] az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza.
|
|
\v 40 Hányszor keserítették őt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!
|
|
\v 41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, [sem] a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól;
|
|
\v 43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
|
|
\v 45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket.
|
|
\v 46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.
|
|
\v 48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
|
|
\v 49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
|
|
\v 51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában.
|
|
\v 53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével.
|
|
\v 55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait;
|
|
\v 57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
|
|
\v 59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
|
|
\v 61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.
|
|
\v 63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
|
|
\v 65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;
|
|
\v 66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
|
|
\v 68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.
|
|
\v 69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök időre fundált.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.
|
|
\v 71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét.
|
|
\v 72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 79
|
|
\v 1 Aszáf zsoltára.
|
|
\v 2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
|
|
\v 3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
|
|
\v 5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
|
|
\v 7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
|
|
\v 9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
|
|
\v 11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
|
|
\v 13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 80
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.
|
|
\v 2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!
|
|
\v 3 Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.
|
|
\v 5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?
|
|
\v 6 Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
|
|
\v 8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd.
|
|
\v 10 Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
|
|
\v 11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
|
|
\v 13 Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
|
|
\v 15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt!
|
|
\v 16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.
|
|
\v 18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerősítettél magadnak,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. [ (Psalms 80:20) Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 81
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, a gittithre. Aszáfé.
|
|
\v 2 Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
|
|
\v 3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát cziterával együtt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
|
|
\v 5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Bizonyságul tette ő a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.
|
|
\v 7 Megszabadítottam a tehertől az ő vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
|
|
\v 9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
|
|
\v 10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten előtt meg ne hajolj!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földéről: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
|
|
\v 12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Ott hagytam azért őt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
|
|
\v 14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
|
|
\v 16 Az Úrnak gyűlölői hízelegnének néki, és örökkévaló volna az ő idejök. [ (Psalms 81:17) És ő megelégítené őt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 82
|
|
\v 1 Aszáf zsoltára.
|
|
\v 2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
|
|
\v 4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
|
|
\v 7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 83
|
|
\v 1 Ének; Aszáf zsoltára.
|
|
\v 2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
|
|
\v 4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
|
|
\v 5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
|
|
\v 7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
|
|
\v 10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lőnek.
|
|
\v 12 Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
|
|
\v 14 Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, [és ]a milyen a polyva a szél előtt;
|
|
\v 15 Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
|
|
\v 17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 84
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.
|
|
\v 2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.
|
|
\v 4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.
|
|
\v 6 Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
|
|
\v 8 Erőről erőre jutnak, [míg] megjelennek Isten előtt a Sionon.
|
|
\v 9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
|
|
\v 10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
|
|
\v 12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 85
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.
|
|
\v 2 Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségéből ] való foglyokat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bűnüket. Szela.
|
|
\v 4 Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.
|
|
\v 5 Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékről nemzedékre tartod-é haragod?
|
|
\v 7 Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!
|
|
\v 9 Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön.
|
|
\v 11 Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.
|
|
\v 13 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. [ (Psalms 85:14) Igazság jár előtte és követi őt az ő lépéseinek útján. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 86
|
|
\v 1 Dávid imádsága.
|
|
\v 2 Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!
|
|
\v 4 Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.
|
|
\v 6 Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!
|
|
\v 7 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!
|
|
\v 9 Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!
|
|
\v 11 Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.
|
|
\v 12 Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.
|
|
\v 14 Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!
|
|
\v 16 Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!
|
|
\v 17 Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 87
|
|
\v 1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára.
|
|
\v 2 Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.
|
|
\v 3 Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Előszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt.
|
|
\v 6 Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 88
|
|
\v 1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
|
|
\v 2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
|
|
\v 4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
|
|
\v 6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
|
|
\v 10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
|
|
\v 12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
|
|
\v 14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tőlem?
|
|
\v 16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
|
|
\v 18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 89
|
|
\v 1 Az Ezrahita Ethán tanítása.
|
|
\v 2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, [mondván:]
|
|
\v 4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
|
|
\v 6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
|
|
\v 8 Igen rettenetes Isten [ő] a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
|
|
\v 10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
|
|
\v 12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
|
|
\v 14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
|
|
\v 16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
|
|
\v 18 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
|
|
\v 20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
|
|
\v 21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
|
|
\v 22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
|
|
\v 23 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
|
|
\v 25 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
|
|
\v 26 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
|
|
\v 28 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
|
|
\v 29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] ő vele.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
|
|
\v 31 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
|
|
\v 32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
|
|
\v 34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
|
|
\v 36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
|
|
\v 37 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.
|
|
\v 39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [őt,] és megharagudtál a te felkentedre.
|
|
\v 40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 41 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
|
|
\v 42 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
|
|
\v 43 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
|
|
\v 45 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 46 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
|
|
\v 47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tűz?
|
|
\v 48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 49 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.
|
|
\v 50 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
|
|
\v 51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 90
|
|
\v 1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
|
|
\v 2 Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
|
|
\v 4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Elragadod őket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fű, a mely reggel sarjad;
|
|
\v 6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
|
|
\v 8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
|
|
\v 10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
|
|
\v 12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
|
|
\v 13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.
|
|
\v 15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.
|
|
\v 16 Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 91
|
|
\p
|
|
\v 1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
|
|
\v 2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
|
|
\v 4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
|
|
\v 6 A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
|
|
\v 7 Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
|
|
\v 9 Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
|
|
\v 11 Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
|
|
\v 13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
|
|
\v 15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
|
|
\v 16 Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 92
|
|
\v 1 Zsoltár, ének szombat napra.
|
|
\v 2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
|
|
\v 3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
|
|
\v 5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
|
|
\v 7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
|
|
\v 9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedők!
|
|
\v 11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
|
|
\v 13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Plánták [ők] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
|
|
\v 15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 93
|
|
\p
|
|
\v 1 Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerősítette a földet is, hogy meg ne induljon.
|
|
\v 2 Állandó a te királyi széked eleitől kezdve; öröktől fogva vagy te!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;
|
|
\v 4 A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 94
|
|
\p
|
|
\v 1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
|
|
\v 2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
|
|
\v 4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
|
|
\v 6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
|
|
\v 7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
|
|
\v 9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
|
|
\v 11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
|
|
\v 13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
|
|
\v 15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
|
|
\v 16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
|
|
\v 18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
|
|
\v 19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
|
|
\v 21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
|
|
\v 23 És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 95
|
|
\p
|
|
\v 1 Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
|
|
\v 2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
|
|
\v 3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
|
|
\v 5 A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
|
|
\v 7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
|
|
\v 9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
|
|
\v 11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 96
|
|
\p
|
|
\v 1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!
|
|
\v 2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét; hirdessétek napról-napra az ő szabadítását.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Beszéljétek a népek között az ő dicsőségét, minden nemzet között az ő csodadolgait;
|
|
\v 4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.
|
|
\v 6 Ékesség és fenség van előtte; tisztesség és méltóság az ő szent helyén.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsőséget és tisztességet!
|
|
\v 8 Adjátok az Úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jőjjetek be az ő tornáczaiba!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld!
|
|
\v 10 Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!
|
|
\v 12 Viduljon a mező és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is,
|
|
\v 13 Az Úrnak orczája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 97
|
|
\p
|
|
\v 1 Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.
|
|
\v 2 Felhő és homályosság van körülte; igazság és jogosság az ő székének erőssége.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Tűz jár előtte, és köröskörül elégeti az ő szorongatóit.
|
|
\v 4 Megvilágosítják az ő villámai a világot; látja és megretteg a föld.
|
|
\v 5 A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr előtt, az egész földnek Ura előtt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Az egek hirdetik az ő igazságát, és minden nép látja az ő dicsőségét.
|
|
\v 7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.
|
|
\v 8 Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!
|
|
\v 10 A kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.
|
|
\v 11 Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívűekre öröm.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 98
|
|
\v 1 Zsoltár. megsegítette őt az ő jobbkeze és az ő szentséges karja.
|
|
\v 2 Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.
|
|
\v 4 Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;
|
|
\v 6 Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr előtt!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
|
|
\v 8 A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek
|
|
\v 9 Az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 99
|
|
\p
|
|
\v 1 Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!
|
|
\v 2 Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett.
|
|
\v 3 Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerősítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.
|
|
\v 5 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az ő nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá őket.
|
|
\v 7 Felhő-oszlopban szólt vala hozzájok; megőrizték az ő bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad őket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az ő hiábavalóságaik miatt.
|
|
\v 9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 100
|
|
\v 1 Hálaadó zsoltár.
|
|
\v 2 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!
|
|
\v 5 Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 101
|
|
\v 1 Dávid zsoltára. te néked zengek éneket, Uram!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.
|
|
\v 3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.
|
|
\v 5 A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.
|
|
\v 6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.
|
|
\v 8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 102
|
|
\v 1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
|
|
\v 2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
|
|
\v 4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
|
|
\v 6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
|
|
\v 8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
|
|
\v 10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
|
|
\v 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.]
|
|
\v 14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
|
|
\v 15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
|
|
\v 16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
|
|
\v 18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
|
|
\v 20 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
|
|
\v 22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
|
|
\v 24 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
|
|
\v 26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
|
|
\v 27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 103
|
|
\v 1 A Dávidé.
|
|
\v 2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
|
|
\v 4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
|
|
\v 5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
|
|
\v 7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
|
|
\v 8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
|
|
\v 10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
|
|
\v 12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
|
|
\v 13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
|
|
\v 15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
|
|
\v 16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
|
|
\v 18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
|
|
\v 19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
|
|
\v 21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
|
|
\v 22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 104
|
|
\p
|
|
\v 1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
|
|
\v 2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
|
|
\v 3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
|
|
\v 5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
|
|
\v 7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
|
|
\v 9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
|
|
\v 11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
|
|
\v 12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
|
|
\v 14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
|
|
\v 15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
|
|
\v 17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
|
|
\v 18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
|
|
\v 20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
|
|
\v 22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
|
|
\v 24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
|
|
\v 26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
|
|
\v 28 Adsz nékik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
|
|
\v 30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
|
|
\v 32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
|
|
\v 34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 105
|
|
\p
|
|
\v 1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
|
|
\v 2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
|
|
\v 3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
|
|
\v 5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
|
|
\v 6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az ő ítélete.
|
|
\v 8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
|
|
\v 10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
|
|
\v 11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,
|
|
\v 13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
|
|
\v 15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Mikor éhséget idéze elő a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
|
|
\v 17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
|
|
\v 19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
|
|
\v 21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
|
|
\v 22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
|
|
\v 23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
|
|
\v 25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, [és ] álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
|
|
\v 26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
|
|
\v 27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
|
|
\v 29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
|
|
\v 30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
|
|
\v 32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, [és] lángoló tüzet a földjökre.
|
|
\v 33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
|
|
\v 35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
|
|
\v 36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
|
|
\v 38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
|
|
\v 39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze [őket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
|
|
\v 41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
|
|
\v 42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a [melyet tőn] Ábrahámnak, az ő szolgájának.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 43 Kihozá azért az ő népét örömmel, [és] az ő választottait vígassággal.
|
|
\v 44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
|
|
\v 45 Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 106
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden időben.
|
|
\v 4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
|
|
\v 5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
|
|
\v 7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
|
|
\v 9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
|
|
\v 11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
|
|
\v 12 És hittek az ő beszédeinek, [és] énekelték az ő dicséretét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
|
|
\v 14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
|
|
\v 15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
|
|
\v 17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
|
|
\v 18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
|
|
\v 20 Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
|
|
\v 21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
|
|
\v 23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [őket.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
|
|
\v 25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
|
|
\v 27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
|
|
\v 29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
|
|
\v 31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
|
|
\v 33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
|
|
\v 34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
|
|
\v 35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
|
|
\v 36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
|
|
\v 38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
|
|
\v 39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
|
|
\v 41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
|
|
\v 43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
|
|
\v 45 És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
|
|
\v 46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
|
|
\v 48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 107
|
|
\p
|
|
\v 1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
|
|
\v 3 És a kiket összegyűjtött a [különböző] földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
|
|
\v 5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
|
|
\v 6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
|
|
\v 7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
|
|
\v 9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
|
|
\v 10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
|
|
\v 12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
|
|
\v 13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
|
|
\v 15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
|
|
\v 16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
|
|
\v 18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
|
|
\v 19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
|
|
\v 21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
|
|
\v 22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
|
|
\v 24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
|
|
\v 26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
|
|
\v 27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
|
|
\v 29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
|
|
\v 30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
|
|
\v 32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
|
|
\v 34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
|
|
\v 35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
|
|
\v 37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
|
|
\v 38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
|
|
\v 40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
|
|
\v 42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
|
|
\v 43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 108
|
|
\v 1 Ének. Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is [kész.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
|
|
\v 4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
|
|
\v 6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
|
|
\v 8 Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
|
|
\v 10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
|
|
\v 12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
|
|
\v 13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 109
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.
|
|
\v 2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
|
|
\v 3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
|
|
\v 5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
|
|
\v 7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
|
|
\v 9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
|
|
\v 10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek [eledelt.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
|
|
\v 12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
|
|
\v 13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
|
|
\v 15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
|
|
\v 16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
|
|
\v 18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
|
|
\v 20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
|
|
\v 22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
|
|
\v 23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
|
|
\v 25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
|
|
\v 27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
|
|
\v 29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
|
|
\v 31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 110
|
|
\v 1 Dávidé; zsoltár.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!
|
|
\v 3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat;
|
|
\v 6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 111
|
|
\p
|
|
\v 1 Dícsérjétek az Urat.
|
|
\v 2 Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.
|
|
\v 3 Dicsőség és méltóság az ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.
|
|
\v 5 Eledelt ad az őt félőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké.
|
|
\v 6 Cselekedeteinek erejét tudtul adta az ő népének, nékik adván a pogányok örökségét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes.
|
|
\v 8 Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségből és egyenességből származottak.
|
|
\v 9 Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 112
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat.
|
|
\v 2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
|
|
\v 4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.
|
|
\v 5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
|
|
\v 7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
|
|
\v 9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 113
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat.
|
|
\v 2 Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Napkelettől fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!
|
|
\v 4 Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?
|
|
\v 6 A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szűkölködőt kivonszsza a sárból,
|
|
\v 8 Hogy odaültesse őket a főemberek közé, az ő népének főemberei közé;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 A ki beülteti a meddőt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 114
|
|
\p
|
|
\v 1 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:
|
|
\v 2 Júda lőn az ő szentséges [népe] és Izráel az ő királysága.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 A tenger látá őt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.
|
|
\v 4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?
|
|
\v 6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?
|
|
\v 7 Indulj meg te föld az Úr orczája előtt, a Jákób Istene előtt,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A ki átváltoztatja a kősziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 115
|
|
\v 1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
|
|
\v 2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
|
|
\v 4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
|
|
\v 6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
|
|
\v 8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
|
|
\v 10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
|
|
\v 11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
|
|
\v 13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
|
|
\v 14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
|
|
\v 16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
|
|
\v 18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 116
|
|
\p
|
|
\v 1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
|
|
\v 2 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
|
|
\v 4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
|
|
\v 6 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
|
|
\v 8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstől:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén.
|
|
\v 10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.
|
|
\v 11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
|
|
\v 13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
|
|
\v 14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
|
|
\v 15 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
|
|
\v 17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
|
|
\v 19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 117
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják őt mind a népek!
|
|
\v 2 Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 118
|
|
\p
|
|
\v 1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
|
|
\v 2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
|
|
\v 4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.
|
|
\v 6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
|
|
\v 7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
|
|
\v 9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.
|
|
\v 11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.
|
|
\v 12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
|
|
\v 14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
|
|
\v 16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
|
|
\v 18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat!
|
|
\v 20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
|
|
\v 21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 22 A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett!
|
|
\v 23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
|
|
\v 25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 26 Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!
|
|
\v 27 Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.
|
|
\v 28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 119
|
|
\p
|
|
\v 1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.
|
|
\v 2 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, [és] teljes szívből keresik őt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak.
|
|
\v 4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megőrizzük.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére!
|
|
\v 6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.
|
|
\v 8 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?
|
|
\v 10 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
|
|
\v 12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.
|
|
\v 14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.
|
|
\v 16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.
|
|
\v 18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat.
|
|
\v 20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.
|
|
\v 22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik.
|
|
\v 24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, [és] én tanácsadóim.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.
|
|
\v 26 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!
|
|
\v 28 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 29 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!
|
|
\v 30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!
|
|
\v 32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig.
|
|
\v 34 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.
|
|
\v 36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.
|
|
\v 38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid.
|
|
\v 40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,
|
|
\v 42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!
|
|
\v 44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.
|
|
\v 46 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.
|
|
\v 48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédről, a melyhez nékem reménységet adtál!
|
|
\v 50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől.
|
|
\v 52 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 53 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.
|
|
\v 54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 55 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.
|
|
\v 56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.
|
|
\v 58 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.
|
|
\v 60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedről el nem feledkezem.
|
|
\v 62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.
|
|
\v 64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.
|
|
\v 66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 67 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.
|
|
\v 68 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat.
|
|
\v 70 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.
|
|
\v 72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 73 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.
|
|
\v 74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.
|
|
\v 76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.
|
|
\v 78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!
|
|
\v 80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.
|
|
\v 82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem.
|
|
\v 84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett?
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.]
|
|
\v 86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.
|
|
\v 88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.
|
|
\v 90 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.
|
|
\v 92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.
|
|
\v 94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.
|
|
\v 96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
|
|
\v 98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
|
|
\v 100 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 101 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
|
|
\v 102 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
|
|
\v 104 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
|
|
\v 106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
|
|
\v 108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem.
|
|
\v 110 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
|
|
\v 112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 113 Az állhatatlanokat gyűlölöm, de a te törvényedet szeretem.
|
|
\v 114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 115 Távozzatok tőlem gonoszok, hogy megőrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
|
|
\v 116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
|
|
\v 118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtől elhajolnak, mert az ő álnokságuk hazugság.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
|
|
\v 120 Borzad testem a tőled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtől.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!
|
|
\v 122 Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.
|
|
\v 124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!
|
|
\v 126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.
|
|
\v 128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyűlölöm.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megőrzi azokat.
|
|
\v 130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyűeket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.
|
|
\v 132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelőin.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!
|
|
\v 134 Oltalmazz meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem a te határozataidat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!
|
|
\v 136 Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.
|
|
\v 138 A te bizonyságaidat igazságban és hűségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedről az én ellenségeim.
|
|
\v 140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.
|
|
\v 142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 143 Nyomorúság és keserűség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörűségeim nékem.
|
|
\v 144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.
|
|
\v 146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megőrzöm a te bizonyságaidat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 147 Hajnal előtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.
|
|
\v 148 Szemeim megelőzik az éjjeli őrséget, hogy a te beszédedről gondolkodjam.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!
|
|
\v 150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtől messze távoztak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.
|
|
\v 152 Régtől fogva tudom a te bizonyságaid felől, hogy azokat örökké állandókká tetted.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedről nem felejtkezem el!
|
|
\v 154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel.
|
|
\v 156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.
|
|
\v 158 Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!
|
|
\v 160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtől félt az én szívem.
|
|
\v 162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 163 A hamisságot gyűlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.
|
|
\v 164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 165 A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.
|
|
\v 166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.
|
|
\v 168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van előtted.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.
|
|
\v 170 Jusson elődbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.
|
|
\v 172 Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!
|
|
\v 174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörűségem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!
|
|
\v 176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 120
|
|
\v 1 Grádicsok éneke.
|
|
\v 2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtől!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
|
|
\v 4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
|
|
\v 6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
|
|
\v 7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra [készek.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 121
|
|
\v 1 Grádicsok éneke.
|
|
\v 2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ.
|
|
\v 4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
|
|
\v 6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
|
|
\v 8 Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 122
|
|
\v 1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!
|
|
\v 2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!
|
|
\v 3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.
|
|
\v 5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának székei.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők!
|
|
\v 7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!
|
|
\v 9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 123
|
|
\v 1 Grádicsok éneke.
|
|
\v 2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.
|
|
\v 4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 124
|
|
\v 1 Grádicsok éneke, Dávidtól.
|
|
\v 2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
|
|
\v 3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
|
|
\v 5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
|
|
\v 7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 125
|
|
\v 1 Grádicsok éneke.
|
|
\v 2 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az ő népét mostantól fogva mindörökké.
|
|
\v 3 Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!
|
|
\v 5 A görbe utakra tévedezőket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevőkkel; békesség legyen Izráelen!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 126
|
|
\v 1 Grádicsok éneke.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
|
|
\v 3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
|
|
\v 5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
|
|
\v 6 A ki vetőmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jő elő, kévéit emelve.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 127
|
|
\v 1 Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.
|
|
\v 2 Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.
|
|
\v 4 Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.
|
|
\v 5 Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 128
|
|
\v 1 Grádicsok éneke. a ki az ő útaiban jár!
|
|
\v 2 Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Feleséged, mint a termő szőlő házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.
|
|
\v 4 Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!
|
|
\v 5 Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;
|
|
\v 6 És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 129
|
|
\v 1 Grádicsok éneke.
|
|
\v 2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.
|
|
\v 3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.
|
|
\v 5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyűlölik a Siont.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, a mely kiszárad, mielőtt letépnék.
|
|
\v 7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.
|
|
\v 8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 130
|
|
\v 1 Grádicsok éneke.
|
|
\v 2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
|
|
\v 4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.
|
|
\v 6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
|
|
\v 8 Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 131
|
|
\v 1 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.
|
|
\v 3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 132
|
|
\v 1 Grádicsok éneke.
|
|
\v 2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
|
|
\v 4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
|
|
\v 5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
|
|
\v 7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
|
|
\v 8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
|
|
\v 10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
|
|
\v 12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
|
|
\v 14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
|
|
\v 16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
|
|
\v 18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 133
|
|
\v 1 Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
|
|
\v 3 Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 134
|
|
\v 1 Grádicsok éneke.
|
|
\v 2 Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 135
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat!
|
|
\v 2 A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges!
|
|
\v 4 Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
|
|
\v 6 Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Felemeli a felhőket a földnek széléről; villámlást készít, hogy eső legyen, s szelet hoz elő tárházaiból.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A ki megverte Égyiptom elsőszülötteit, az emberétől a baroméig.
|
|
\v 9 Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 A ki megvert sok népet, és megölt erős királyokat:
|
|
\v 11 Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
|
|
\v 13 Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Mert birája az Úr az ő népének, és könyörületes az ő szolgái iránt.
|
|
\v 15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
|
|
\v 16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
|
|
\v 17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
|
|
\v 18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
|
|
\v 20 Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
|
|
\v 21 Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 136
|
|
\p
|
|
\v 1 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 2 Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 3 Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 5 A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 7 A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 9 A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 A ki megverte az égyiptomiakat elsőszülötteikben; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 11 A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 12 Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 14 És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 15 Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 16 A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 17 A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 18 És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 19 Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 20 Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 És örökségül adta az ő földjüket; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 22 Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 23 A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 24 És megszabadított minket elleneinktől; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 25 A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az ő kegyelme.
|
|
\v 26 Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az ő kegyelme!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 137
|
|
\p
|
|
\v 1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
|
|
\v 2 A fűzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
|
|
\v 4 Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
|
|
\v 6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
|
|
\v 9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 138
|
|
\v 1 Dávidé. énekkel áldlak az istenek előtt.
|
|
\v 2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő [támadt.]
|
|
\v 4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!
|
|
\v 6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
|
|
\v 8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 139
|
|
\p
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
|
|
\v 4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
|
|
\v 5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
|
|
\v 6 Csodálatos előttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?
|
|
\v 8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
|
|
\v 10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
|
|
\v 12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
|
|
\v 14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.
|
|
\v 16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!
|
|
\v 18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem!
|
|
\v 20 A kik gonoszul szólnak felőled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?
|
|
\v 22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
|
|
\v 24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 140
|
|
\p
|
|
\v 1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
|
|
\v 2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
|
|
\v 3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
|
|
\v 5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
|
|
\v 7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
|
|
\v 8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
|
|
\v 10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
|
|
\v 11 Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
|
|
\v 13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád előtt lakoznak az igazságosak. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 141
|
|
\p
|
|
\v 1 Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
|
|
\v 2 Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!
|
|
\v 4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
|
|
\v 6 Ha sziklához paskoltatnak az ő bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörűségesek.
|
|
\v 7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
|
|
\v 9 Őrizz meg a tőrtől, a mit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!
|
|
\v 10 Essenek az álnokok saját tőreikbe; míg én egyben általmegyek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 142
|
|
\p
|
|
\v 1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
|
|
\v 2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat,
|
|
\v 4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém.
|
|
\v 5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élőknek földén;
|
|
\v 7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ]
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 143
|
|
\p
|
|
\v 1 Dávid zsoltára. hűséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.
|
|
\v 2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
|
|
\v 4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
|
|
\v 6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
|
|
\v 8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök!
|
|
\v 10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
|
|
\v 12 És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 144
|
|
\p
|
|
\v 1 Dávidé.
|
|
\v 2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
|
|
\v 4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
|
|
\v 6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
|
|
\v 8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
|
|
\v 10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
|
|
\v 11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
|
|
\v 13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
|
|
\v 15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 145
|
|
\v 1 Dávid dicsérő éneke.
|
|
\v 2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
|
|
\v 3 Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Nemzedék nemzedéknek dícséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
|
|
\v 5 A te méltóságod dicső fényéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
|
|
\v 7 A te nagy jóságod emlékeiről áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
|
|
\v 9 Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
|
|
\v 11 Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
|
|
\v 12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az ő hatalmát, és az ő országának fényes dicsőségét.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 14 Az Úr megtámogat minden elesendőt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
|
|
\v 15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
|
|
\v 16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Igaz az Úr minden ő útában, és minden dolgában kegyelmes.
|
|
\v 18 Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.
|
|
\v 19 Beteljesíti az őt félőknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 20 Megőrzi az Úr mindazokat, a kik őt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
|
|
\v 21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az ő szent nevét áldja minden test örökkön örökké!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 146
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!
|
|
\v 2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!
|
|
\v 4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az ő tervei.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
|
|
\v 6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.
|
|
\v 8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.
|
|
\v 10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 147
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
|
|
\v 3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
|
|
\v 5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
|
|
\v 7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;
|
|
\v 9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
|
|
\v 11 Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
|
|
\v 13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.
|
|
\v 14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
|
|
\v 16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
|
|
\v 18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
|
|
\v 20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 148
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek őt a magas helyeken!
|
|
\v 2 Dicsérjétek őt angyalai mind; dicsérjétek őt minden ő serege!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Dicsérjétek őt: nap és hold; dicsérjétek őt mind: fényes csillagai!
|
|
\v 4 Dicsérjétek őt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 5 Dicsérjék ők az Úrnak nevét, mert parancsolt és előállottak ők.
|
|
\v 6 Örök időre állította fel őket; törvényt szabott és nem tér el attól.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 7 Dicsérjétek az Urat a földről: viziszörnyek és mély vizek [ti ]mind!
|
|
\v 8 Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, a melyek az ő rendelését cselekszik;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 9 Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti ]czédrusok;
|
|
\v 10 Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 11 Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák!
|
|
\v 12 Ifjak és szűzek, vének gyermekekkel:
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 13 Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre [kihat!]
|
|
\v 14 És felemelte az ő népének szarvát. Dicsőítse minden ő kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 149
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 2 Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében: Sionnak fiai örüljenek az ő királyukban!
|
|
\v 3 Dicsérjék az ő nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 4 Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.
|
|
\v 5 Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Isten-dicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben;
|
|
\v 7 Hogy bosszút álljanak a pogányokon, [és] megfenyítsék a nemzeteket!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 8 Hogy lánczra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vas-bilincsekbe.
|
|
\v 9 Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsőség ez az ő minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!
|
|
|
|
\s5
|
|
\c 150
|
|
\p
|
|
\v 1 Dicsérjétek az Urat! dicsérjétek őt az ő hatalmának boltozatán!
|
|
\v 2 Dicsérjétek őt hősi tetteiért, dicsérjétek őt nagyságának gazdagsága szerint!
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 3 Dicsérjétek őt kürt-zengéssel; dicsérjétek őt hárfán és cziterán;
|
|
\v 4 Dicsérjétek őt dobbal és tánczczal, dicsérjétek őt hegedűkkel és fuvolával;
|
|
\v 5 Dicsérjétek őt hangos czimbalommal, dicsérjétek őt harsogó czimbalommal.
|
|
|
|
\s5
|
|
\v 6 Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!
|