DevleskoDrom_hu_oeiv/46-ROM.usfm

\id ROM Biblica® Open Hungarian New Testament: Life, Truth and Light 2003
\h RÓMAIAKHOZ
\toc1 Pál apostolnak a római gyülekezethez írt levele
\toc2 Rómaiakhoz
\toc3 Róm
\mt1 Pál apostolnak a római gyülekezethez írt levele
\c 1
\s1 Címzés, üdvözlés
\v 1 Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, kiválasztva Isten evangéliumának hirdetésére,
\v 2 amelyet eleve megígért az ő prófétái által a szent írásokban,
\v 3 az ő Fia felől, aki Dávid utóda volt test szerint,
\v 4 de aki a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadása által, Isten hatalmas Fiának bizonyult, a mi Urunk Jézus Krisztus felől,
\v 5 aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk az ő nevéért, hogy hitre és engedelmességre hívjuk a pogányokat.
\v 6 Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus elhívottai.
\v 7 Mindenkinek, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, az elhívott szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
\s1 Pál hálaadása és útiterve
\v 8 Először is hálát adok az én Istenemnek, a Jézus Krisztus által, mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van,
\v 9 mert tanúm az Isten, akinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangéliumával, hogy imádságomban szüntelenül megemlékezem rólatok,
\v 10 könyörögve, hogy egyszer, Isten akaratából, jó szerencsés út adódna nekem, hogy hozzátok mehessek.
\v 11 Mert látni kívánlak titeket, hogy valamilyen lelki ajándékot adjak nektek megerősödéstekre,
\v 12 hogy megvigasztalódjunk nálatok egymás hite által, a tiétek, meg az enyém által.
\v 13 Nem akarom pedig, atyámfiai, hogy ne tudjátok, hogy sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, (de mindeddig megakadályoztattam), hogy közöttetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint más pogány népek között.
\v 14 Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak adósa vagyok.
\v 15 Azért, ami rajtam áll, kész vagyok nektek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.
\s1 A levél tárgya
\v 16 Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az, minden hívő üdvösségére, első sorban zsidóknak, de görögöknek is.
\v 17 Mert Isten igazsága nyilvánul meg abban hitből hitbe, amiképpen meg van írva: „Az igaz ember hitből él“.
\s1 Isten haragja minden emberen
\v 18 Mert Isten kinyilvánítja haragját a mennyből az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
\v 19 Mert ami Isten felől tudható, az nyilvánvaló előttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette számukra.
\v 20 Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtése óta alkotásaiból megérthető és látható. Ezért menthetetlenek.
\v 21 Mert bár Istent megismerték, mégsem mint Istent dicsőítették, hálát sem adtak neki, hanem okoskodásaikban hiábavalóságokra jutottak, és balgatag szívük elsötétedett.
\v 22 Magukat bölcsnek vallva, balgává lettek.
\v 23 Az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték mulandó embereknek, madaraknak, négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
\v 24 Ezért Isten kiszolgáltatta őket szívük kívánságai szerint a tisztátalanságnak, hogy egymás testét megbecstelenítsék.
\v 25 Mint akik Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott! Ámen.
\v 26 Ezért Isten kiszolgáltatta őket tisztátalan indulatoknak. Asszonyaik a természet rendjét természetellenesre cserélték fel.
\v 27 Hasonlóképen a férfiak is elhagyták az asszonyokkal való természetes érintkezést, egymás iránt gerjedtek fel bujaságukban, férfiak férfiakkal fajtalankodtak. El is vették önmagukban tévelygésük méltó büntetését.
\v 28 Ahogyan Istent nem méltatták arra, hogy ismeretükben megtartsák, úgy Isten is kiszolgáltatta őket romlott gondolkodásuknak, hogy alávaló dolgokat cselekedjenek.
\v 29 Ezért tele is vannak mindenféle hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, irigységgel, gyilkos indulattal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölccsel.
\v 30 Besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,
\v 31 balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.
\v 32 Noha ismerik Isten végzését, hogy akik ilyeneket cselekesznek méltók a halálra, mégis megteszik mindezt, sőt egyet is értenek azokkal, akik ugyancsak így cselekszenek.
\c 2
\s1 Isten nem személyválogató
\v 1 Ezért menthetetlen vagy, ó, ember, bárki légy, aki ítélsz, mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat is kárhoztatod, mert ugyanúgy cselekszel te is, aki ítélsz.
\v 2 Tudjuk pedig, hogy Isten igazságosan ítéli meg azokat, akik ilyeneket cselekszenek.
\v 3 Vagy azt gondolod, ó, ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekszenek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd Isten ítéletét?
\v 4 Vagy megveted Isten jóságának, elnézésnek, hosszútűrésének gazdagságát, nem tudva, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?
\v 5 De te, meg nem tért szíved keménysége szerint haragot gyűjtesz magadnak a haragnak napjára, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvalóvá lesz.
\v 6 Isten mindenkinek cselekedete szerint fizet meg.
\v 7 Örök élettel azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek.
\v 8 Azoknak pedig, akik viszálykodók és nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, megfizet majd ítéletének haragjával.
\v 9 Nyomorúság és szorongattatás lesz része mindenkinek, aki gonoszságot cselekszik, első sorban zsidónak, de görögnek is.
\v 10 Dicsőség, tisztesség és békesség mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban zsidónak, de görögnek is.
\s1 A törvény nélkül élők bűnössége
\v 11 Isten nem személyválogató.
\v 12 Akik a törvény ismerete nélkül vétkeztek, azok a törvény nélkül vesznek el. Akik pedig a törvény ismeretében vétkeztek, a törvény által ítéltetnek meg.
\v 13 Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.
\v 14 Mert amikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, akik nem ismerik a törvényt, mégis természetszerűleg teszik azt, amit a törvény követel, akkor ők, bár törvényük nincsen, önmaguknak lettek a törvénye.
\v 15 Ezzel megmutatják, hogy a törvény által követelt cselekedet a szívükbe van írva. Erről tesz bizonyságot lelkiismeretük. Egymást kölcsönösen vádoló vagy felmentő gondolataik is erről tanúskodnak majd
\v 16 azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek gondolatait, az én evangéliumom szerint Jézus Krisztus által.
\s1 A törvény alatt élők bűnössége
\v 17 De te zsidónak mondod magad, és Isten törvényére támaszkodsz, és Istennel dicsekszel,
\v 18 hogy ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni jó és rossz között, mert ismered Isten akaratát, mert törvényéből ezt megtanultad.
\v 19 Azt gondolod magadról, hogy te vakok vezetője, a sötétségben lévőknek világossága,
\v 20 a balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, mert tied a törvény ismerete és igazsága.
\v 21 Ha mást tanítasz, magadat nem tanítod-e? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, nem lopsz-e?
\v 22 Aki azt mondod, ne paráználkodj, nem paráználkodol-e? Aki utálod a bálványokat, nem vagy-e szentségtörő?
\v 23 Aki a törvény ismeretével dicsekedsz, nem gyalázod-e Istent a törvény megszegésével?
\v 24 Amint meg van írva: „Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között.“
\v 25 A körülmetélkedés használ, ha a törvényt megtartod. De ha a törvényt áthágod, a te körlülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
\v 26 Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvény parancsait, az ő körülmetéletlensége nem számít-e körülmetéltségnek?
\v 27 A körülmetéletlen ember, aki a törvényt megtartja, megítél téged, aki a törvény betűjének ismerete és a körülmetélkedés ellenére is a törvény megrontója vagy.
\v 28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az. Nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen látszik.
\v 29 Az a zsidó, aki belsőképpen az. A szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. Ennek dicsérete nem embertől, hanem Istentől van.
\c 3
\s1 Izrael előnye és ítélete
\v 1 Mennyiben különb hát a zsidó? Vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
\v 2 Minden tekintetben sok. Mindenek előtt az, hogy Isten rájuk bízta beszédét.
\v 3 De hát, ha némelyek nem hittek? Vajon azoknak hitetlensége nem teszi-e hiábavalóvá Isten hűségét?
\v 4 Semmiképpen! Sőt, Isten az igaz, minden ember pedig hazug, amint meg van írva: „(az Úr) igaznak bizonyul minden beszédében és győzedelmes, amikor vádolják őt.“
\v 5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk Isten igazságát mutatja meg, akkor mit mondjunk? Vajon igazságtalan-e Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.
\v 6 Semmiképpen! Mert akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot?
\v 7 Mert ha Isten igazságát az én hazugságom fokozza az ő dicsőségére, miért kárhoztattatom én mégis, mint bűnös?
\v 8 Ne cselekedjünk-e akkor inkább a rosszat, hogy abból jó származzék? – amint rágalmaznak minket és mondogatják, hogy mi így beszélünk. Ezeknek kárhoztatása igazságos.
\s1 Isten előtt nincsen igaz ember
\v 9 Hogyan van tehát? Különbek vagyunk? Semmiképpen. Hiszen az előbb már nyilvánvalóvá tettük, hogy zsidók és görögök egyaránt mind bűnben vannak,
\v 10 amint meg van írva: „Nincs egyetlen igaz ember sem.
\q2
\v 11 Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent.
\v 12 Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. Nincs, aki jót cselekedjék, egyetlen egy sem.
\v 13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel álnokságot szólnak. Áspis kígyó mérge van ajkuk alatt.
\q2
\v 14 Szájuk tele van átkozódással és keserűséggel.
\v 15 Lábuk gyors a vérontásra.
\q2
\v 16 Útjaikon romlás és nyomorúság van.
\v 17 A békesség útját pedig nem ismerik.
\q2
\v 18 Nincs Isten félelme a szemük előtt.“
\v 19 Azt pedig tudjuk, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ Isten ítélete alá kerüljön.
\v 20 A törvény cselekedeteiből tehát senki sem igazulhat meg Isten előtt. A törvény csak a bűn felismerésére való.
\s1 Isten igazsága minden emberé kegyelemből, hit által
\v 21 Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták.
\v 22 Istennek ebben az igazságában a Jézus Krisztusban való hit által részesülnek mindazok, akik hisznek. Mert nincs különbség:
\v 23 Mindnyájan vétkeztek és nincs részük Isten dicsőségében.
\v 24 De megigazulnak Isten ingyen kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,
\v 25 akit Isten engesztelő áldozatul rendelt, hogy akik vérében hisznek, meglássák igazságát. Isten a korábban elkövetett bűnöket elnézte
\v 26 hosszútűrésében, hogy e mostani időben bizonyítsa igazságát, hogy ő igaz, és megigazítja azokat, akik Jézusban hisznek.
\v 27 Hol van tehát a dicsekedés? Lehetetlenné lett. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által.
\v 28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedete nélkül.
\v 29 Vagy Isten csak a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
\v 30 Mert egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből, a pogányt pedig hit által.
\v 31 A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük a hit által? Semmiképpen. Sőt inkább a törvényt megerősítjük.
\c 4
\s1 Ábrahám hit által igazult meg
\v 1 Mit mondjunk tehát, hogy Ábrahám, a mi atyánk nyert volna valamit, test szerint?
\v 2 Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.
\v 3 Mert mit mond az Írás? Ábrahám hitt Istennek, és ez tulajdoníttaték neki igazságul.
\v 4 Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint.
\v 5 Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.
\v 6 Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot.
\v 7 „Boldogok, akiknek hamissága megbocsáttatott, és akiknek vétke elfedeztetett.
\v 8 Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.“
\s1 Ábrahám minden hívő atyja
\v 9 Vajon ez a boldogság csak a zsidóké, vagy a pogányoké is? Hiszen azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdonítatott igazságul.
\v 10 Tehát miképpen tulajdoníttatott? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
\v 11 És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül nyerte, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék igazság.
\v 12 És atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak is, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanúsított hite nyomdokait.
\s1 Ábrahám az ígéretben bízó hit példája
\v 13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő utódának, hogy a világ örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
\v 14 Mert ha azok az örökösök, akik a törvényből valók, akkor hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret.
\v 15 Mert a törvény haragot szül. Ahol azonban nincs törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincs.
\v 16 Azért, hitből, hogy kegyelemből legyen, és bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utódjának. Nemcsak a törvényből valóknak, hanem Ábrahám hitéből valóknak is, aki mindnyájunknak atyja,
\v 17 (Amint meg van írva: „Sok nép atyjává tettelek téged“) az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a halottakat megeleveníti, és létre hívja a nem létezőket.
\v 18 Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Ennyi utódod lesz!
\v 19 És hitében erős volt, nem gondolt életerejét elvesztett testére, pedig már száz esztendős volt, sem Sárának elhalt méhére,
\v 20 az Isten ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben dicsőséget adva Istennek,
\v 21 teljesen elhitte, hogy amit ő megígért, azt meg is cselekedheti.
\v 22 Ezért is tulajdoníttatott ez neki igazságul.
\v 23 De nemcsak őérette íratott meg, hogy „tulajdoníttatott neki igazságul“,
\v 24 hanem miértünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, Jézust a halálból,
\v 25 aki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
\c 5
\s1 A megigazulás megbékélés Istennel
\v 1 Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
\v 2 aki által utunk nyílt a hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, és dicsekszünk az Isten dicsőségének reménységével.
\v 3 De dicsekedünk még a háborúságokban is, tudva, hogy a háborúság béketűrést szül,
\v 4 a béketűrés próbatételt, a próbatétel pedig reménységet.
\v 5 A reménység pedig nem szégyenít meg, mert az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk.
\v 6 Mert Krisztus, amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben meghalt a gonoszokért.
\v 7 Bizonyára az igazért is aligha halna meg valaki. Ám a jóért talán még meg merne halni valaki.
\v 8 Isten pedig az irántunk való szeretetét abban mutatta meg, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.
\v 9 Miután azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen általa.
\v 10 Mert ha amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartanunk az ő élete által, miután megbékéltünk vele.
\v 11 Sőt ezen túl még dicsekszünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most megbékélést nyertünk.
\s1 Ádám és Krisztus
\v 12 Ahogyan tehát egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivel mindnyájan vétkeztek.
\v 13 Volt ugyan bűn a törvény előtt is. A bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.
\v 14 Mégis a halál uralkodott Ádámtól Mózesig, azokon is, akik nem Ádám esetéhez hasonlóan vétkeztek, aki az Eljövendőnek előképe volt.
\v 15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset. Mert ha annak az egynek bűnesete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka, az egy embernek, Jézus Krisztusnak kegyelméből sokkal inkább elhatott sokakra.
\v 16 És az ajándék sem ugyan olyan, mint az egy ember bűnesete. Az ítélet ugyanis egy ember bűnesete miatt lett kárhozattá, az ajándék pedig sok bűnből lett megigazulásra.
\v 17 Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által, sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, akik kegyelmének és az igazság ajándékának bőségében részesültek.
\v 18 Bizonyára azért, ahogyan egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat, úgy egynek igazsága által minden emberre elhatott az élet megigazulása.
\v 19 Mert ahogy egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
\v 20 A törvény pedig közbejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedik a bűn, a kegyelem sokkal inkább bőségesen árad,
\v 21 hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálra, úgy a kegyelem is uralkodjék az igazság által az örök életre, a mi Urunk Jézus Krisztus által.
\c 6
\s1 Keresztség és új élet
\v 1 Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
\v 2 Semmiképpen! Ha meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?
\v 3 Vagy nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
\v 4 Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.
\v 5 Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára a feltámadásáé szerint is azok leszünk.
\v 6 Tudva azt, hogy a mi óemberünk vele együtt megfeszítetett, hogy megerőtlenüljön a bűnös test, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek.
\v 7 Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.
\v 8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is vele.
\v 9 Tudva, hogy Krisztus feltámadott a halálból, többé meg nem hal, a halál többé rajta nem uralkodik.
\v 10 Mert hogy meghalt, egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, hogy pedig él, az Istennek él.
\v 11 Így gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztusban.
\s1 A kegyelem állapotában nem a bűnnek, hanem az igazságnak szolgáljunk
\v 12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek kívánságainak.
\v 13 És ne szánjátok oda tagjaitokat a hamisságnak fegyvereiül a bűnnek, hanem szánjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és tagjaitokat adjátok az igazság fegyvereiül az Istennek.
\v 14 Mert a bűn rajtatok nem uralkodik, mert nem vagytok a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.
\v 15 Mi következik ebből? Vétkezzünk-e, mivel nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmiképpen!
\v 16 Nem tudjátok-e, hogy akinek odaadjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok a szolgái: vagy a bűnnek a halálra, vagy az engedelmességnek az igazságra?
\v 17 De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyre oktattatok.
\v 18 Felszabadulva pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.
\v 19 Emberi módón szólok erőtlenségetek miatt. Ahogyan odaszántátok magatokat a tisztátalanságnak és hamisságnak, a hamisság szolgálatára, úgy szánjátok oda most magatokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek.
\v 20 Mert amikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól szabadok voltatok.
\v 21 Micsoda gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Most csak szégyenkeztek miatta! Mert azoknak a vége halál.
\v 22 Most pedig, hogy felszabadultatok a bűn alól és Isten szolgáivá lettetek, megvan a gyümölcsötök, a szent élet, amelynek vége az örök élet.
\v 23 Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztus által.
\c 7
\s1 Többé nem vagyunk a törvény uralma alatt
\v 1 Vagy nem tudjátok, atyámfiai, – mert a törvényt ismerőkhöz szólok – hogy a törvény uralkodik az emberen, amíg él?
\v 2 Mert a férjes asszony, amíg él férje, hozzá van kötve a törvény szerint, de ha meghal a férje, felszabadul az asszony a törvény alól, amely férjéhez kötötte.
\v 3 Azért tehát paráznának mondják, ha férje életében más férfihoz megy, ha azonban a férje meghal, szabaddá lesz a törvénytől, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.
\v 4 Azért, atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
\v 5 Mert amikor testben voltunk, a törvény által ébresztett bűnös indulatok uralkodtak rajtunk, hogy a halálnak gyümölcsözzenek.
\v 6 Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minthogy meghaltunk arra nézve, ami eddig fogva tartott, hogy szolgáljunk a Lélek újságában és nem a betű óságában.
\s1 A törvény jó, de a bűn által halált okoz
\v 7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hiszen a bűnt csak a törvény által ismertem meg, mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!“
\v 8 De a bűn a parancsolat által alkalmat talált arra, hogy bennem gonosz kívánságot ébresszen, mert törvény nélkül a bűn halott.
\v 9 Régen törvény nélkül éltem, de a parancsolat eljöttével, felelevenedett a bűn,
\v 10 én pedig meghaltam. Így az a parancsolat, amely életre való, nekem halálomra lett.
\v 11 Mert a bűn felhasználta az alkalmat és a parancsolat által megcsalt és megölt.
\v 12 De azért a törvény szent, és a parancsolat is szent és igaz és jó.
\v 13 Tehát ami jó, az lett halálommá? Semmiképpen! Inkább a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, hogy a jó által szerez nekem halált, hogy felettébb bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
\s1 A belső ember harca a benne lakó bűnnel
\v 14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok a bűn alá rekesztve.
\v 15 Mert amit cselekszem, nem ismerem. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.
\v 16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.
\v 17 Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.
\v 18 Mert tudom, hogy nem lakik bennem, azaz az én testemben jó. Mert az akarás megvan ugyan bennem, de a jót véghez vinni nem tudom.
\v 19 Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amit nem akarok.
\v 20 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, nem én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
\v 21 Megtalálom azért magamban ezt a törvényt: noha a jót akarom cselekedni, mégis a rosszat teszem.
\v 22 Mert gyönyörködöm ugyan Isten törvényében a belső ember szerint,
\v 23 de látok egy másik törvényt tagjaimban, amely ellenkezik elmém törvényével és rabul ad a bűn törvényének, amely tagjaimban van.
\v 24 Ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálra ítélt testből?
\v 25 De hálát adok Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Bár elmémmel az Isten törvényének, testemmel azonban a bűn törvényének szolgálok.
\c 8
\s1 Akik Krisztusban vannak, lélek szerint járnak
\v 1 Nincsen azért már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
\v 2 Mert az élet Lelkének törvénye megszabadított engem Jézus Krisztus által a bűn és halál törvényétől.
\v 3 Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, Isten az ő Fiát elküldte a bűnös testhez hasonló formában a bűn miatt, és kárhoztatta a bűnt a testben.
\v 4 Hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
\v 5 Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira gondolnak, akik pedig Lélek szerint élnek, a Lélek dolgaira.
\v 6 Mert a test törekvése halál. A Lélek törekvése pedig élet és békesség.
\v 7 Mert a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
\v 8 Akik test szerint élnek nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
\v 9 De ti nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha ugyan Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
\v 10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a lélek ellenben él a megigazulás által.
\v 11 Ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, akkor az, aki feltámasztotta Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeteket is az ő bennetek lakó Lelke által.
\v 12 Ezért, atyámfiai nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk.
\v 13 Mert ha test szerint éltek meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélekkel megölitek, élni fogtok.
\v 14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten gyermekei.
\v 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét félnetek kelljen, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
\v 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
\v 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is, örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk is meg.
\s1 Isten fiainak reménysége
\v 18 Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd nyilvánvalóvá lesz rajtunk.
\v 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
\v 20 Mert a termetett világ hiábavalóság alá vettetett, de nem önként, hanem az által, aki alávetette,
\v 21 azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
\v 22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt nyög és vajúdik mind ez ideig.
\v 23 De nemcsak ez a világ, hanem maguk a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban várva a fiúságot, testünk megváltását.
\v 24 Mert reménységben tartattunk meg, a reménység pedig, ha látható, nem reménység, mert amit lát valaki, miért remélné azt?
\v 25 Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk.
\v 26 Hasonlóképen a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy, ahogy kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
\v 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.
\v 28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Isten szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.
\v 29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, hogy ő legyen az elsőszülött sok atyafi között.
\v 30 Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
\s1 A választottakat semmi nem szakíthatja el Isten szeretetétől
\v 31 Mit mondjunk azért ezekre? Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
\v 32 Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?
\v 33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki megigazít.
\v 34 Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik értünk.
\v 35 Kicsoda szakít el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?
\v 36 Amint meg van írva: „Éretted gyilkoltatunk minden napon, úgy tekintenek minket, mint vágó juhokat.“
\v 37 De mindezekben diadalmaskodunk, az által, aki minket szeretett.
\v 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők,
\v 39 sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van.
\c 9
\s1 Pál fájdalma népe miatt
\v 1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
\v 2 hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma,
\v 3 mert kívánnám, hogy inkább én lennék átkozott, Krisztustól elszakítva, az én atyámfiaiért, test szerint való rokonaimért,
\v 4 akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek
\v 5 akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindenekfelett örökké áldandó Isten, Ámen.
\s1 Az ígéret gyermekei az igazi izraeliták
\v 6 Az pedig nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsuljon. Mert nem mindnyájan izraeliták, akik Izraeltől valók,
\v 7 és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt nevezik majd utódodnak.“
\v 8 Azaz nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.
\v 9 Mert az ígéretnek beszéde ez: „abban az időben eljövök és Sárának fia lesz.“
\v 10 De nemcsak ő, hanem Rebeka is példa, aki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi Atyánktól.
\v 11 Még amikor meg sem születtek fiai, és semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, – hogy Istennek kiválasztás szerint való végzése megálljon, nem cselekedetekből, hanem az elhívó akarata szerint, –
\v 12 megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál majd a kisebbnek,
\v 13 amint meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem.“
\s1 Isten szabad kegyelme
\v 14 Mit mondjunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Istentől? Semmiképpen!
\v 15 Mert Mózesnek ezt mondja: „Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.“
\v 16 Ezért nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
\v 17 Mert az Írás azt mondja a fáraónak: „Arra rendeltelek téged, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.“
\v 18 Ezért, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
\v 19 Azt mondod erre nekem: Akkor miért vádol hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?
\v 20 De hát kicsoda vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? „Mondhatja-e a készítmény a készítőnek: miért formáltál engem így?“
\v 21 A fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt ékességre, a másikat pedig közönséges használatra készítse?
\v 22 Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,
\v 23 és nem az ő dicsőségének gazdagságát akarta-e megismertetni az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített?
\v 24 Ilyenekké hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
\v 25 amint Hóseásnál is mondja: „Hívom a nem-népemet népemnek és a nem-szeretettet szeretettnek.
\v 26 És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták neki: ti nem vagytok népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni“.
\v 27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg,
\v 28 mert az Úr bevégzi és gyorsan valóra váltja beszédét a földön.“
\v 29 És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lennénk hasonlók.“
\s1 Krisztus a megütközés köve izrael számára
\v 30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot.
\v 31 Izrael ellenben, amely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
\v 32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem úgy, mintha a törvény cselekedetei révén volna elérhető. Beleütköztek a megütközés kövébe,
\v 33 amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.“
\c 10
\s1 A törvényből és a hitből való igazság
\v 1 Atyámfiai, szívem szerint kívánom és könyörgök Izrael üdvösségéért.
\v 2 Mert bizonyságot teszek arról, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint.
\v 3 Mert Isten igazságát nem ismerték, és az ő saját igazságukat igyekeztek érvényesíteni, és az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
\v 4 Mert a törvény végső célja Krisztus, minden hívőnek megigazulására.
\v 5 Mózes ugyanis a törvényből való megigazulásról azt írja, hogy aki azt megcselekszi, élni fog az által.
\v 6 A hitből való igazság pedig így szól: „Ne mondd a szívedben: ki megy fel a mennybe?“ hogy Krisztust lehozza.
\v 7 Vagy: „Ki száll le a mélységbe?“ Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza.
\v 8 De mit mond? „Közel van hozzád az ige, a szádban és szívedben van,“ tudniillik a hit igéje, amelyet mi hirdetünk.
\v 9 Mert ha száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.
\v 10 Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk bizonyságot, hogy üdvözüljünk.
\v 11 Mert ezt mondja az Írás: „Aki hisz benne, meg nem szégyenül“.
\v 12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között. Mert ugyanaz mindenkinek az Ura, aki kegyelemben gazdag mindenkihez, aki őt segítségül hívja;
\v 13 amint meg van írva: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.“
\s1 A hit hallásból van
\v 14 Hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan hisznek abban, aki felől nem hallottak? Hogyan hallhatnának igehirdető nélkül?
\v 15 Hogyan prédikálnak, ha nem küldettek el? Ahogy meg van írva: „Milyen kedvesek léptei a békességhirdetőknek, azoknak, akik az evangéliumot hirdetik“.
\v 16 De nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak. Ézsaiás ezt mondja: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek?“
\v 17 A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.
\v 18 De kérdem: Nem hallották? Hiszen az egész földre elhatott hangjuk, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédük!
\v 19 Tovább kérdem: Talán nem értette meg Izrael? Már Mózes ezt mondja: „Féltékennyé teszlek titeket egy olyan népre, amely nem népem, és egy értelmetlen néppel haragítlak meg titeket.“
\v 20 Ézsaiás pedig nyíltan ezt mondja: „Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, nyilvánvalóvá lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek.“
\v 21 Izraelről pedig ezt mondja: „Egész nap kiterjesztettem kezemet az engedetlenkedő és ellenszegülő nép felé.“
\c 11
\s1 Isten nem vetette el izraelt
\v 1 Kérdem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Semmiképpen! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül és Benjámin törzséből való.
\v 2 Nem vetette el Isten az ő népét, amelyet kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor vádat emel Istennél Izrael ellen:
\v 3 „Uram a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták, és csak én maradtam egyedül, és nekem is életemre törnek.“
\v 4 De mit mond neki az isteni felelet? „Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak.“
\v 5 Így tehát most is van maradék a kegyelemből való kiválasztás szerint.
\v 6 Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből. Különben a kegyelem nem volna kegyelem. Ha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből. Különben a cselekedet nem volna cselekedet.
\v 7 Mi tehát a helyzet? Amire Izrael törekedett, azt nem nyerte el. A választottak ellenben elnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek.
\v 8 Amint meg van írva: „Isten a kábultság lelkét adta nekik: szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.“
\v 9 Dávid is ezt mondja: „Legyen az ő asztaluk számukra csapdává, hálóvá, megbotlássá és megtorlássá.
\v 10 Sötétüljön el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat mindenkorra görbítsd meg.“
\s1 Izrael elesése üdvösség a pogányoknak
\v 11 Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Semmiképpen! Hanem az ő elesésük miatt lett a pogányoké az üdvösség, hogy féltékennyé tegye Izraelt.
\v 12 Ha pedig elesésük a világ gazdagsága lett, és az ő vereségük a pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek.
\v 13 Mert nektek mondom, pogányoknak: mivel én a pogányoknak apostola vagyok, szolgálatomat azzal dicsőítem,
\v 14 ha féltékennyé teszem az én atyámfiait, és így megtarthatnék közülük némelyeket.
\v 15 Mert ha az ő elvettetésük a világ békességét szolgálta, mi mást jelenthetne befogadásuk, ha nem életet a halálból?
\v 16 Ha pedig a tészta zsengéje szent, akkor a kenyér is az, és ha a gyökér szent, akkor az ágak is azok.
\s1 A szelíd és a vad olajfa
\v 17 Ha pedig egyes ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének,
\v 18 ne kevélykedj az ágakkal szemben. Ha pedig kevélykedsz, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
\v 19 Azt mondod erre: Azért törettek ki az ágak, hogy én oltattassam be.
\v 20 Úgy van: hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig hit által állsz. Fel ne fuvalkodjál, hanem félj.
\v 21 Mert ha Isten a természetes ágaknak nem kedvezett, majd neked sem fog kedvezni.
\v 22 Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: keménységét azok iránt, akik elestek, irántad pedig jóságát, ha ugyan megmaradsz jóságában, mert különben te is kivágatol.
\v 23 Viszont azok, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, beoltatnak, mert Isten ismét beolthatja őket.
\v 24 Mert ha te a természetes vadolajfából kivágattál, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltatnak azok saját olajfájukba!
\s1 Az egész izrael üdvözülni fog
\v 25 Nem akarom, hogy ne tudjátok, atyámfiai, azt a titkot, – bölcsnek tartva magatokat – , hogy a megkeményedés Izraelre nézve csak rész szerint való, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak,
\v 26 és így üdvözülni fog az egész Izrael, ahogy meg van írva: „Eljön Sionból a Szabadító, és eltörli Jákób gonoszságát,
\v 27 és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.“
\v 28 Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek – tiértetek, de a kiválasztásra nézve szeretettek az ősatyákért.
\v 29 Mert visszavonhatatlanok Isten ajándékai és az ő elhívása.
\v 30 Mert ahogyan ti egykor nem engedelmeskedtetek Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük révén,
\v 31 úgy ők is most engedetlenek, hogy a nektek jutott irgalom révén ők is irgalmasságot nyerjenek.
\v 32 Mert Isten mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin megkönyörüljön.
\s1 Isten bölcsességének dícsérete
\v 33 Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Milyen kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útjai!
\v 34 Ugyan „ki ismerte meg az Úr gondolatait? Vagy ki volt neki tanácsadója?
\v 35 Vagy ki adott előbb neki, hogy vissza kellene fizetnie?“
\v 36 Mert tőle, általa és érte van minden. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
\c 12
\s1 Az okos istentisztelet
\v 1 Kérlek azért titeket, atyámfiai, Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos istentiszteleteteket.
\v 2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten jó, neki tetsző és tökéletes akarata.
\s1 A kegyelmi ajándékok sokfélesége és a gyülekezet egysége
\v 3 A nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy ne gondoljon magáról többet, mint amit kell, hanem józanon gondolkodjék, amint Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
\v 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata,
\v 5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
\v 6 Mivel pedig különböző ajándékaink vannak a nekünk adott kegyelem szerint, így is szolgálunk: ha írásmagyarázás, a hit szabályai szerint teljesítsük;
\v 7 ha más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban,
\v 8 az intő az intésben, az adakozó szelídségben, az elöljáró szorgalommal, a könyörülő vidámsággal tegye.
\s1 A képmutatás nélküli szeretet
\v 9 A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.
\v 10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.
\v 11 Az igyekezetben ne legyetek restek, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok,
\v 12 A reménységben örvendezők, a háborúságban tűrők, a könyörgésben állhatatosak,
\v 13 a szentek szükségeire adakozók legyetek, a vendégszeretetet gyakoroljátok.
\v 14 Áldjátok azokat, akik titeket üldöznek, áldjátok, és ne átkozzátok.
\v 15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.
\v 16 Egymással egyetértésben éljetek, ne kevélykedjetek, hanem az alázatosokhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szemében.
\v 17 Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.
\v 18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek.
\v 19 Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyt az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém az igazságszolgáltatás, én megfizetek! – ezt mondja az Úr.“
\v 20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia, mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.
\v 21 Ne győzzön le téged a gonosz, hanem a gonoszt jóval győzd meg.
\c 13
\s1 Minden hatalom Istentől van
\v 1 Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, csak Istentől. Ami hatalom pedig van, az Istentől rendeltetett.
\v 2 Aki tehát ellenszegül a hatalomnak, Isten rendelése ellen támad. Akik pedig ellene támadnak, ítéletet vonnak magukra.
\v 3 Az elöljárók nem a jó, hanem a rossz cselekedeteket büntetik. Akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Cselekedd a jót, és dicséretet kapsz tőle,
\v 4 hiszen Isten szolgája az a te javadra. Ha pedig gonoszt cselekszel, félj, mert nem ok nélkül viseli a fegyvert, hiszen Isten szolgája és az ő haragjával sújtja azt, aki gonoszt cselekszik.
\v 5 Ezért tehát engedelmeskedni kell, nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is.
\v 6 Ezért fizettek adót is, mert ők Isten szolgái, akik ugyanabban a szolgálatban fáradoznak.
\v 7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek adóval, az adót, akinek a vámmal, a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet, akinek a tisztességgel, a tisztességet.
\s1 A törvény betöltése a szeretet
\v 8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki szereti felebarátját, a törvényt betöltötte.
\v 9 Mert ez: „Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, ne kívánd“ és minden más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!“
\v 10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. Ezért a törvény betöltése a szeretet.
\s1 Az Úr eljövetelének sürgető közelsége
\v 11 Ezt cselekedjétek tehát, tudva az időt, itt az ideje már, hogy az álomból felébredjetek, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.
\v 12 Az éjszaka elmúlt, a nappal pedig már egészen közel van. Vessük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.
\v 13 Ahogy nappal illik, tisztességben járjunk, nem dorbézolásban és részegségben, nem fajtalankodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben,
\v 14 hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és ne úgy gondozzátok testeteket, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen.
\c 14
\s1 A hitben erősek ne ítéljék meg az erőtleneket
\v 1 A hitben erőtlent fogadjátok be, nem ítélgetve vélekedéseit.
\v 2 Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet. A hitben erőtlen pedig csak zöldséget eszik.
\v 3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik, hiszen az Isten őt is befogadta.
\v 4 Ki vagy te, hogy más szolgáját megítéled? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert az Úr megerősítheti, hogy megálljon.
\s1 Senki sem él önmagának
\v 5 Ez az egyik napot különbnek tartja a másiknál, az pedig minden napot egyformának tart. Mindegyik a maga meggyőződésében legyen bizonyos.
\v 6 Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki nem különbözteti meg a napot, az Úrért nem különbözteti meg. Aki eszik, az Úrért eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki nem eszik, az Úrért nem eszik és szintén hálát ad Istennek.
\v 7 Mert közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal meg önmagának;
\v 8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
\v 9 Mert azért halt meg és támadt fel Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék.
\v 10 Te pedig miért ítéled el a te atyádfiát? Vagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé.
\v 11 Mert meg van írva: „Élek én, ezt mondja az Úr, bizony előttem hajol meg majd minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.“
\v 12 Tehát mindegyikünk maga ad számot önmagáról Istennek.
\s1 Isten országa nem evés és ivás
\v 13 Azért többé ne ítéljük el egymást, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy a ti atyátokfiának ne okozzatok megütközést vagy elbotlást.
\v 14 Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmisem tisztátalan önmagában, csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.
\v 15 De ha a te atyádfia az étel miatt megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne okozd vesztét ételeddel annak, akiért Krisztus meghalt.
\v 16 Ne engedjétek, hogy káromolják azt a jót, amiben részesültetek.
\v 17 Mert Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.
\v 18 Aki így szolgál a Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és az emberek megbecsülik.
\v 19 Törekedjünk tehát azokra, amik a békességre és egymás építésére valók.
\v 20 Étel miatt ne rontsd le Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik.
\v 21 Jó tehát nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik.
\v 22 Te azt a hitet, amely benned van, őrizd meg Isten előtt. Boldog, aki nem ítéli el magát abban, amit helyesel.
\v 23 Aki pedig kételkedik, ha eszik, elítéltetett, mert nem hitből eszik. Ami pedig nincs hitből, az bűn.
\c 15
\s1 Az erősek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit
\v 1 Mi az erősek tartozunk azzal, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne a magunk javát keressük.
\v 2 Mindegyikünk az ő felebarátjának kedvezzen, annak javára és épülésére.
\v 3 Mert Krisztus sem önmagának kedvezett, hanem amint meg van írva: „A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak rám.“
\v 4 Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy béketűrés által és az Írás vigasztalása által reménységünk legyen.
\v 5 A béketűrés és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint,
\v 6 hogy egy szívvel és szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját.
\s1 Zsidók és pogányok együtt dicsőítik Istent a gyülekezetben
\v 7 Azért fogadjátok be egymást, amint Krisztus is befogadott minket Isten dicsőségére.
\v 8 Azt mondom ugyanis, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.
\v 9 A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: „Vallást teszek azért rólad a pogányok között, és dicséretet éneklek a te nevednek!“
\v 10 Ezt is mondja: „Örüljetek pogányok az ő népével együtt.“
\v 11 És ismét: „Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, és magasztalja őt minden nép.“
\v 12 Ézsaiás pedig így szól: „Hajtás sarjad Isai gyökeréből, aki felemelkedik, hogy uralkodjék a pogányokon; őbenne reménykednek a pogányok.“
\v 13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
\s1 Pál nem akar mások munkaterületén működni
\v 14 Meg vagyok pedig győződve, atyámfiai, én magam is felőletek, hogy telve vagytok minden jósággal, telve vagytok minden ismerettel, hogy egymást is képesek vagytok inteni.
\v 15 Merészebben is írtam nektek, atyámfiai, részben hogy emlékeztesselek titeket arra, hogy az Istentől nekem adott kegyelem által
\v 16 Jézus Krisztus szolgája lettem a pogányok között, munkálkodva Isten evangéliumának ügyében, hogy a pogányok áldozata kedves és a Szentlélek által megszentelt legyen.
\v 17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre vonatkozó dolgokban.
\v 18 Mert nem mernék szólni semmiről sem, amit ne Krisztus cselekedett volna általam a pogányok megtérítéséért szóval és tettel,
\v 19 jelek és csodák által, az Isten Lelkének ereje által: úgyhogy én Jeruzsálemtől és környékétől Illíriáig elvégeztem a Krisztus evangéliumának szolgálatát.
\v 20 Így tehát az a tisztességes, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már hirdettetett, hogy ne idegen alapra építsek.
\v 21 Hanem amint meg van írva: „Akiknek még nem hirdettetett, azok meglátják, és akik még nem hallották, azok megértik.“
\s1 Pál részletes útiterve
\v 22 Ezért akadályoztattam is gyakran, hogy hozzátok elmenjek.
\v 23 Most pedig, hogy nincs már munkaterületem ezekben a tartományokban, és sok esztendő óta vágyódom, hogy elmenjek hozzátok,
\v 24 ha Hispániába utazom, elmegyek hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti is elkísértek oda, ha előbb egy kissé felüdültem nálatok.
\v 25 Most pedig megyek Jeruzsálembe a szentek szolgálatára.
\v 26 Mert Macedónia és Akhája jónak látta, hogy a jeruzsálemi szentek szegényei részére valamit adakozzanak.
\v 27 Így látták jónak, de tartoznak is ezzel. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, ők is tartoznak ezt viszonozni anyagiakkal.
\v 28 Azért ha ezt majd elvégeztem, és az eredményt nekik átadtam, titeket útba ejtve, megyek Hispániába.
\v 29 Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus evangéliuma áldásának teljességével megyek.
\v 30 Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt imádságotokban, én értem, Isten előtt,
\v 31 hogy megszabaduljak azoktól, akik engedetlenek Júdeában, és hogy a Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt,
\v 32 hogy örömmel menjek hozzátok Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.
\v 33 A békesség Istene pedig legyen mindnyájatokkal! Ámen.
\c 16
\s1 Fébé ajánlása és személyes üdvözletek
\v 1 Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki a kenkhreai gyülekezetben szolgál,
\v 2 hogy fogadjátok őt az Úrban a szentekhez illően, és legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert ő is sokaknak pártfogója volt, és nekem magamnak is.
\v 3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik nekem munkatársaim Krisztus Jézusban,
\v 4 akik értem életüket kockáztatták; s akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is.
\v 5 És köszöntsétek azt a gyülekezetet is, amely az ő házukban van. Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki Akhája zsengéje a Krisztusban.
\v 6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat munkálkodott körülöttünk.
\v 7 Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, az én rokonaimat és az én fogolytársaimat, akiknek jó híre van az apostolok között, akik nálam is előbb lettek hivők a Krisztusban.
\v 8 Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat.
\v 9 Köszöntsétek Urbánuszt, a mi munkatársunkat a Krisztusban, és az én szeretett Sztakhüszomat.
\v 10 Köszöntsétek Apellészt, Krisztus kipróbált emberét. Köszöntsétek Arisztobulosz házanépéből valókat.
\v 11 Köszöntsétek Heródiont, az én rokonomat. Köszöntsétek a Narcisszusz házanépéből azokat, akik az Úrban vannak.
\v 12 Köszöntsétek Trüfainát és Trüfónászt, akik munkálkodnak az Úrban. Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat munkálkodott az Úrban.
\v 13 Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és az ő anyját, aki az enyém is.
\v 14 Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és az atyafiakat, akik velük vannak.
\v 15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és az ő nénjét. És Olümpászt és minden szentet, akik velük vannak.
\v 16 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a Krisztus gyülekezetei.
\s1 Óvás a zavarkeltőktől
\v 17 Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tanítás körül, amelyet tanultatok. Forduljatok el az ilyenektől.
\v 18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak, és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanok szívét.
\v 19 Mert a ti engedelmességeteknek híre mindenkihez eljutott. Örülök azért nektek; de azt akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban.
\v 20 A békesség Istene megrontja hamarosan a Sátánt a ti lábatok alatt. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek. Ámen.
\s1 Pál munkatársainak üdvözletei
\v 21 Köszönt titeket Timoteus, az én munkatársam, valamint rokonaim Luciusz, Jázon és Szoszipatrosz.
\v 22 Köszöntlek titeket az Úrban én, Terciusz, aki ezt a levelet írtam.
\v 23 Köszönt titeket Gájus, aki nekem és az egész gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erásztosz, a város kincstartója és Kvártusz atyafi.
\v 24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek. Ámen.
\s1 Isten dicsőítése
\v 25 Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és Jézus Krisztus hirdetése alapján, annak a titoknak kijelentése alapján, amely örök időktől fogva el volt rejtve,
\v 26 de most megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, hogy a pogányok is eljussanak a hitben való engedelmességre,
\v 27 az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által legyen dicsőség mindörökké Ámen.